Szűcsné M. Adrienn vagyok az Állatotthon és a Kutyaiskola vezetője, a kuratórium elnöke! Nagymamai örökség az állatok szeretete, pici koromtól kezdve mindig is kutyák között éltem. 10 éves koromtól kezdve viszont már dolgozhattam is velük. Nagy élmény volt minden egyes nap és sikert sikerre halmoztam, ezáltal alapoztam meg a későbbi életemet! 4 gyermeket nevelünk férjemmel, és azóta is folyamatosan dolgozom. Támogat, amennyire azt főállása engedi. Gyermekeinket az állatszeretetre neveltük, a mai napig tisztelik és szeretik, vèdik Őket! Aranykoszorús mester kiképző nemzetközi munkabíró, a Nemzeti Állatvèdelmi bizottság tagja, emelet elvégeztem a kutyák miatt egy ebrendész tanfolyamot, hogy a környékünkön hivatalosan tudjam őket menteni illetve Mezőgazdasági technikumom is van. Eredeti végzettségem szerint könyvelő lennék, de soha egyetlen percet nem dolgoztam benne ez csak egy „b” opció volt, hogy ha ne adj, Isten valamiért nem tudnék „kutyázni” akkor is legyen egy „b” terv! A menhely az egy másik szerelem karitatív módon, alapítványi szinten. Viszont a munkát ugyanúgy ötvözzük azért, hogy a kutyák életét megalapozzuk önkéntesei segítségével. Legnagyobb segítségem Ildikó, akivel nemcsak a menhely, a kutyaiskola, a tervek, de egy nagyon szoros barátság is összeköt minket! Vasárnaponként menhelyi kutyusoknak órákat tartunk / kivétel a nagy melegben/ egész évben. Az önkénteseink közül többen kutyakiképzői tanfolyamot is elvégeztek annak érdekében, hogy a kutyákkal egyéniben is tudjanak foglalkozni. Vannak futóim, akik lemozgatják a magas szintű energiával rendelkező menhelyi kutyáinkat. Minden HDR versenyen jelen voltam, mert egy vezetőnek feladata a csapatával lenni mindenhol, ugyanígy sok kitelepülèsen is részt veszek. Agility oktató, puller oktató, fizioterápiás lányok, kutyakozmetikus, mindenféle szakképzetséggel rendelkező ember segíti munkánkat annak érdekében, hogy a kutyáink boldogan, tisztán, egészségesen jól képzetten mehessenek új családjukhoz. A „kutyázás” egy életforma, ebbe vagy beleszületünk vagy beletanulunk. A mai állatvédelmet a szülők ès gyermekek fogják megalapozni az állatvédők segítségével. Mi ezért Is küzdünk, ebben bízunk!
Szűcs Attila vagyok. A menhely hivatalos alapítója! 1998-ban vettük meg feleségemmel ezt a telket, ahol most jelenleg is működik a Kutyaiskola es otthont biztosítunk a mentett állatoknak. Mindig is szerettem az állatokat, de maximum a gondoskodásukig jutok el a főállásom miatt! Én hozom nekik hetente többször az ennivalókat, megyek sokszor adományokért, vagy épp egy szaporító telepi uszkár- német juhász mentés után szállítottam a kutyákat. Igyekszem segíteni a menhely munkáját, amikor csak tehetem. A másik dolog, amivel meg foglalkozom, az a kutyaiskolai őrző- védő foglalkozásai. 16 éves korom óta én vagyok a helyi „csibész”! Segéd diplomát szereztem, 2004-ben, de azóta is részt vettem oktatásokon, hogy megfelelően tudjunk haladni az új eszközökkel, tudástárral. Feleségemmel sok kutyát képeztünk és készítettünk fel munkavizsgára, tenyész-szemlére. Mindenben támogatom feleségem hobbiját, munkáját, feladatait!
2016 ban kerültem ide a menhelyre. Segítőként jöttem, hiszen már gyermekkorom óta imádtam a kutyákat. Adrienn fogadott és már akkor éreztem, itt a helyem.
Hiszem, hogy minden embernek van küldetése ezen a földön, nekem az állatokról való gondoskodás és tanítás lett az. Felismertem és nagyon szerencsés vagyok.
Mivel marketingesként dolgozom, ezért a menhelyen ez lett a fő feladatom. Elkezdtünk rendezvényeket szervezni, kitelepülésekre járni és a környékünkön bekerülni a köztudatba.
Számomra a kutyák gondozása és ápolása egy hatalmas élményt ad. Érezni azt a rengeteg szeretet és bizalmat, amit adnak csodálatos dolog.
Adrienn személyében nem csak egy mentort kaptam, hanem egy csodálatos barátot is.
Mindig is érdekelt a kutyakiképzés, hiszen már tini koromba bele csöppenhettem ebbe a világba, akkor még nem saját kutyával.
Egyszer érkezett egy kutyus a menhelyre, akinek a tekintetét még a hátamon is éreztem. Ő lett Ropi. Amikor bementem hozzá éreztem, mi egy társak vagyunk. Vele kezdtem el a kutyás futásokat és vele kezdtem el a kutyakiképzést is.
1,5 év minden napos gyakorlás után Ropival sikeres Bh vizsgát tettünk.
A menhelyi kutyák képzése és rehabilitálása után lehetőséget kaptam, hogy elvégezzem a kutyakiképzői iskolát is. Adrienn mellett, akitől a legtöbbet tanulok a mai napig is Bagi Csilla volt, az, aki rengeteget segített, és akinél a Mester kutyakiképzőit is eltudtam végezni. Ebben a szakmában minden nap fejlődni és gyakorolni kell. Nincs két egyforma kutya. Ebben ez a csodálatos. Hiszem, hogy egy jó szakemberrel és sok szorgalommal minden kutya megtanulja azt, hogy miként tud harmóniában élni a gazdájával.
Egy csodálatos csapat alakult ki az évek alatt a menhelyen és a kutyaiskolában is, nem csak a menhelyi munkában, hanem házon kívül is jó barátok is lettünk, sőt olyan szép nagycsalád. Nélkülük nem tudnánk ennyi kutyát megmenteni, ellátni stb. Erre nagyon büszke vagyok!
A dolgos hétköznapok alkalmával jött egy kutya képzésre és ugyan nem volt betervezve, de egymásba szerettünk. Nagyon hálás vagyok az égieknek, hiszen úgy alakult a kis sorsa, hogy gazdikereső lett. Persze Adrienn mondta azonnal, hogy ő tudja ki a gazdája. Ez lettem én.
Megkaphattam Huncutkát, akiért nagyon-nagyon hálás vagyok. Fantasztikus kutya, akivel hatalmas célokat terveztünk be.
Életem első igazi barátját egy fekete spánielt Pedrot 8 évesen kaptam, ugyanis a szüleimnek rendkívül kellemetlen volt, hogy mindenkinek azt hazudtam, hogy van egy fekete kiskutyám. Azóta nem is tudom elképzelni az életemet kutyák nélkül. A menhelyre több, mint három évvel ezelőtt kezdtem el járni, először kutyát sétáltattam majd a sportra alkalmas kutyákkal futni kezdtem, illetve időnként a gazdi kereső posztokat írom. Két kutyát fogadtam örökbe a Adriéktól Jokert a vizsladort, akire eszméletlenül büszke vagyok és akinek sosem lehetek elég hálás ugyanis, 2022- ben az öregfiú szó szerint a Magyar Bajnokság dobogójára repített caniocrossban. A másik kutyám Mefi a menhely felügyeletével egy önkéntesünk mentette. Mefi az apró baba kutya deréktól lefelé teljesen béna volt ma már gyönyörűen sétál és szalad, bár ő csak ideiglenesen került hozzánk, nyilván nálunk maradt a családunk legnagyobb örömére. Én a menhelyre adni jöttem. Adni az időmet a tudásomat. De én itt csak kapok. A menhely, az önkéntesek a kutyák a második családom. Az egyik legjobb dolog az életemben, hogy idekerültem.
Tündi Anyu a „művésznevem” Ildi keresztségében, ami rám ragadt, és a többi önkéntes is így szólít. Édesanyám „Csöpi néni” alapította a kutyasulit, amit már lányom Adrienn vezet s e mellé megalapította az Állatotthont (Menhelyet) is. Születésemtől a mai napig van kutyám, és környezetemben cicám is. Szeretem, tisztelem az állatokat és együtt érzek velük jóban-rosszban. Sokat tevékenykedek az Állatotthonban, főleg a nyilvántartásait vezetem, és sok írásos anyagban benne van a kezem.
2023 Év eleje óta tevékenykedem az Állatotton önkénteseként, tanulok az iskolán. Az állatok iránt érzett szeretetem kisgyermek korom óta töretlen. Lélekemelő látni, ahogy ezek a tiszta lények gazdára, családra lelnek és az idáig vezető úton gondoskodni róluk. Legfőbb motivátorom a tanulás, tapasztalatszerzés, a tudatos és felelősségteljes állattartás elősegítése. Gazdiként pontosan tudom, hogy mennyire fontos a kutya-gazdi kapcsolat a mindennapokban, így magam is az iskolán tanulok a mentoraim segítségével.
2020. szeptemberben érkeztem a menhelyre egy haverom (Komlós Timi) hívására, aki sokat mesélt a kutyás futásairól, ami felkeltette az érdeklődésemet. Próba futásom Turbóval volt, majd következett Tesla, Bogyó, Pamacs. Jelenleg Farkas a sporttársam. Rögtön megfogott a menhely hangulata, így itt ragadtam önkéntesnek. Mivel közel áll hozzám az érzés, hogy az arra rászorultakon segítsek, rögtön rájöttem, hogy hozzám hasonló beállítottságú emberek közé kerültem. Nagyon fel tud tölteni lelkileg az itt töltött idő. Külön öröm számomra, hogy a fiam is csapatunk tagja lett. Remélem még sokáig tudom segíteni az itt folyó nagyon szép, és hasznos munkát.
Régen egy menhelyen voltam önkéntes kutya sétáltató, de onnét eltanácsoltak. Sokáig nem találtam a helyemet, de egy ismerősöm mutatott egy videót, amelyben egy kutya önfeledten fürdőzött, azt éreztem, ha ő is elfogad, engem nagy dolgokra leszünk képesek. Az ismerősöm beajánlott a Menhelyre, így egy hét múlva már Ürömön voltam. Először egy másik kutyával nézték meg mit tudok, majd a második látogatásomkor végre megkaptam Aysát így hívták a kutyát. Szerelem volt első látásra. Vele iskolába jártunk sokat tanultunk egymástól is. Nekem nincs papírom kutya képzésről csak a szeretetem van, amit érzek irántuk. Ha nem lennének, szegényebb lenne az életem. Sajnos egyelőre nem lehet, saját kutyám a munkám miatt kevés időt vagyok otthon így nem tudnék vele úgy foglalkozni, ahogy szükséges lenne. Az évek során, a menhelyen nagyon sokat tanultam mindenkitől embertől, kutyától, amit hasznosítok is mikor kutyával foglalkoztam. A menhelyen az első pillanattól nagy szeretettel fogadtak ez nekem sokat jelentett és ez a szeretet megbecsülés úgy érzem a mai napig tart. Bíztak bennem, elismerik a kutyákért és a menhelyért végzett feladatomat. A menhelytől a 60. születésnapomra kaptam egy egyedi feliratú pólót, mely azt hirdeti, hogy örökös tiszteletbeli tag vagyok. Ez csak nekem van és ez nagydolog büszke is vagyok rá.
Sziasztok Mudra Boglárka vagyok, 3 kutyánk van abból 2 a sajátom. Kiskorom óta járok a menhelyre, de 4 éve rendszeresen járok ide. Innen van az egyik kutyám, vele szoktam járni, futni a menhely csapatával. A kutyakiképzésbe már bele kóstoltam, minden tudásom innen származik. A menhelyes kutyák ellátásában segédkezek, legyen az sétáltatás, mosogatás, kennel takarítás vagy akár a képzésük. Voltam kutya napközis is a menhelyen, amit a tanulmányaim miatt nem tudtam folytatni. Kitelepüléseken igyekszem mindig kimenni, és segíteni az adománygyűjtést.
Születésem óta kutyák mellett nőttem fel és mindig is vágytam a társaságukra. Az Ürömi Duhajdombi Kutyaiskolába első alkalommal 2017-ben kerültem az akkor családunka érkező Kyra kutyámmal. Először bentlakásos képzésen volt 3 héten keresztül, majd utána folytattuk együtt a munkát csoportos órákon. Annyira jó volt mindig a hangulat és a csapat, hogy jelentkeztem önkéntesnek is, ezzel is segítve a menhelyi kutyusok gondozásába. . Teltek az évek, sok menhelyi kutyával találkoztam és igyekeztem részt venni a kutyák szocializációs fejlődésében. Közben Kyrával hatalmas fejlődésen mentünk keresztül az iskolának köszönhetően, ezért jeleztem Adriennek, hogy szeretném kitanulni a kutyakiképzést, amire lehetőséget is kaptam. A kutyakiképzői bizonyítvány megszerzése után Adriennék mellett tudtam tovább tanulni és képezni magam. Meggyőződésem, csapatunkban a kiképzők hasonló elveken alapulva segítenek mindenkinek, legyen az probléma megoldása, rehabilitáció, elakadás egy-egy szinten. Mind ezek mellett pedig új kihívásokat és célokat is kitűztem melyeket szeretnék elérni Argos nevű ordas németjuhász kutyámmal. Azt gondolom, hogy minden kutyában van lehetőség, csak meg kell találni azt a sportot, képzési formát, amiben a kutya is komfortosan érzi magát, fontos, hogy mindig reális célokat tűzzünk ki magunk elé és kutya társunknak is élmény legyen a közös munka.
2020 november 11-én voltam először a menhelyen. Édesapám egy ideje már járt és mondta, hogy menjek vele kutyát sétáltatni a menhelyre ahol még futni is lehet a kutyákkal. Először ódzkodtam tőle, mert mint sokaknak nekem is élt egy kép a fejemben arról, ha azt a szót mondja valaki, hogy „menhely” és hiába atletizáltam régebben, futni is lusta voltam. De végül eljöttem vele és először Bingóval futottam. Ezután két hónappal később jöttem újra, ekkor Diablót a németjuhászt kaptam, hogy fussak vele. Alig mertem bármelyik kutyára ránézni is, ugatott mindegyik, hogy őt vigyem ki sétálni, futni. A kennelből kivételhez mindig segítséget kértem, de azóta igencsak belecsöppentem a menhely életébe és már szinte nincs olyan kutya, akit ne mernék, ne tudnék kivenni, kivinni; nincs olyan, akihez ne mennék oda csak egy fél percre is. Először csak kb. havonta egyszer jöttem, majd kb. két hetente, végül, már ha időm engedi, jövök önkénteskedni, segíteni, amiben tudok. Amióta ide járok rengeteg kutyával sétáltam, velük pedig futottam többször is: Bingó, Diablo, Tesla, Marcipán, Blikk, Molly, Bella, Joker, Jack, Cézár, Turbó, Speedy, Kíra, Cody, Glória, Rallyna ;mert közben a menhelyi futócsapat tagja is lettem ,több HDR versenyen is részt vettem ,de segítettem már kitelepüléseknél is, eltűnt kutya keresésében ,szilveszteri ügyeletben , gazdikereső posztokhoz fotózásban ,rendezvényeken vagy a kutyaiskola napközijében. Sokat tanultam itt a kutyákról és elvégeztem egy kutyakiképző tanfolyamot, amihez Adrienn adta kölcsön a saját kutyáját, Glóriát. Így még jobban megértem a kutyákat és remélem, hogy jobban hozzá tudok járulni, hogy gazdihoz kerüljenek. Saját kutyám nincs, de mégis van. Az itteni kb. 50, akik mind külön egyéniségek. Szeretek ide jönni, mert jó kikapcsolódás és feltölti az embert az, hogy segíthet egy jó cél érdekében. Ajánlom mindenkinek
Sziasztok! Az én nevem Szűcs Fruzsina, Adrienn lánya sokan úgy ismernek, hogy kis Maugli.
Én, ha nagy leszek én is kutya kiképző szeretnék lenni, mint anyukám. Vele vagyok egész nap és csak tanulok tőle.
Nekem anyukám a példaképem már 5-6 évesen elkezdtem foglalkozni az én foximmal nagyon szeretem folti volt a neve sajnos már meg halt 12 évesen halt meg.
És utána jött nekem Max, Max egy staffi kutyus 3 éves lesz, október 15-én. Max nagyon szereti az embereket viszont kutyával változó, Maxal el kezdtem dolgozni elejénte nagyon ideges voltam és türelmetlen. Aztán mondta anya, hogy csak gyakoroljak minden nap és jó lesz elhitem neki és minden egyes nap dolgoztam vele 1 órát. És most nagyon büszke vagyok rá mert, annyit szenvedtem, hogy felnézzen rám és most olyan okos és olyan szépen dolgozik. Nagyon szeretem, még ha egy kicsit őrült is. Maxnak meg volt Bakson az első nyaralása és futása, kirándulása. Vele fogom letölteni az egész életemet! Sziasztok.
A kutyák és a sport gyerekkorom óta fontos szerepet játszanak az életemben. 12 éves lehettem, amikor először kiskutyát mentettem, akinek még aznap gazdit kerestem a lakótelepen ahol laktunk. Gyalog róttuk az utcát, tesi tagozatosként ez nem volt nehéz, innen a magyarázat miért csinálom azt nagy szeretettel amit. Edzőként 2002-ben végeztem, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem és máig tanulok, hogy naprakész legyek a trendekkel. Főként a futás, amit rendszeresen űzök most már közel 10 éve. Önkéntesként 2017 óta vagyok jelen, még abban az évben elindult az Ürömi Állatotthon csapata a HDR kutyás akadályfutó versenyen és azóta a kutyás futás szerves része az életünknek, hétvégente rendszeresen futunk falkában. Szervezünk, csapatokat különböző versenyekre ahol már messziről látszik: „itt vannak a rózsaszínek „, vidámak és hangosak, mint mindig. Segítek a hozzánk betérőknek a kezdő lépésekben, akik kutyussal szeretnének futni, legyen a menhely lakója vagy saját kutyus. Emellett puller és agility órákat tartok a sportolni vágyóknak heti 2 alkalommal. Kutyakiképzőként 2022-ben végeztem, így az alap engedelmességi feladatokban is segítséget nyújtok hogy ezeket a sportokat kutyus és gazdi klasszul együttműködve, vidáman tudja csinálni. Rendszeresen szervezünk kitelepüléseket, ezekben is aktívan részt veszek, hogy minél több adományt gyűjtsünk, amivel nemcsak a nálunk lakó kutyusokat, hanem nehéz helyzetben lévő menhelyeknek is tudjunk segítséget nyújtani. Büszke tagja vagyok ennek a közösségnek ahová nagyon jó tartozni, és szorgalmasan dolgozunk a kutyás sportok népszerűsítésén.
2021 nyarán hozott ide Blinki és Trixi tartott itt.
Egy gazdikereső poszt alapján, kerültem ide. Blinkibe azonnal fotó alapján beleszerettem.
Az ismerkedés folyamatában elkezdtem a lányoknak segíteni.
A menhelyen állandó és folyamatos munka van. Mindig elkel egy plusz szorgos kéz.
Egy felajánlás alapján, elkezdtem szendvicspanel elemekből kutyaházat készíteni.
Mára már 90% ban az egész menhelyen szigetelt kutyaházak vannak.
A folyamatos felajánlásokat és adományokat is én fuvarozom, és rakom a megfelelő helyére.
2022 ben érkezett Trixi a menhelyre, borzalmas állapotban. Azonnal beleszerettem. Minden nap jártam hozzá és a lányok és állatorvosok utasítása alapján kezeltem és ápoltam őt.
Nem is olyan régen őt is hazavittük.
Azóta is segítem a menhelyen élőket, hiszen a legfontosabb a két kezi segítség.
© 2023 | Ürömi Állatotthon | Minden jog fenntartva!