Interjú Tündi Anyuval, mindenki anyukájával

Interjú Tündi Anyuval, mindenki anyukájával

A sok sürgés forgás közepette rengeteg emberrel találkozunk az Ürömi Állatotthonban. Az elmúlt időszakban sokak által, sok szemszögből kaptunk betekintést az állatotthon és a kutyaiskola életébe. Van egy ember, akivel talán kevesebbet találkozunk, aki kissé elvész a forgatagban, odaadó és állandó munkássága viszont mindent átsző mind a menhely, mind a kutyaiskola tekintetében. 

Következő beszélgetőpartnerem mindenkinél régebb óta érintett a Duhajdombi Kutyaiskola és az Ürömi Állatotthon mindennapi működésében, hiszen ő nem más mint Adrienn anyukája.

Beszélgetés Tündi Anyuval, mindenki anyukájával.

Zsolt: Röviden bemutatkoznál kérlek? A kutyaiskolán kívül mivel foglalkozol, illetve mennyi idődet teszi ki a munka, és mennyit az amit a menhelyre fordítasz?

Tündi anyu: Én egy kortalan örökké nyüzsgő nyugdíjas vagyok. Fénykoromban egy komoly cég Informatikai Osztályán dolgoztam titkárnőként, majd kinőttem magam előadóvá, amolyan kicsit művészke, kicsit mindent megoldó, kicsit komoly munkákat végző, amolyan cégen belüli mindenkinek segítséget nyújtó, számítógépes munkákban is mindenkinek segítő előadó. 30 évig dolgoztam itt. Szerettem ott dolgozni, s bár a cég beleolvadt egy másikba, így is tartom velük a kapcsolatot.

4 gyermekem van, s ők a világon a legfontosabbak számomra. Van 7 unokám is, a 22 évestől 5 évesig bezárólag, Szeretek belefolyni az életükbe, és segíteni ahol csak tudok. Adriennek és a Menhelynek főleg adminisztratív dolgokban szoktam segíteni.  

Zs: Mióta része az életednek a kutya?

Tündi 2 éves
Tündi 2 éves

Tündi anyu: Ilyen régóta. Édesanyám kis első zsenije, Jolly Jóker hátán ülök két évesen. Jolly 6 hónapos korára 65 félét tudott. Nálunk a családban nem volt buta kutya. Játékosan tanította nyomozni is a kutyáit. Mindent megtalált a lakásban is, ha elrejtettük. Aztán mellette is volt mindig olyan kutya, akit megmentettünk, majd később nagyon jó gazdit szereztünk neki. 

Zs: Hogyan élted meg, mikor még Csöpi néni vezette az iskolát? Mesélnél arról az időszakról?

Tündi anyu: Anyukám meglátott egy kutyát a kutyakiállításon, és azt mondta, tőle kell neki kölyök, bármennyit is kell rá várni. Két évet várt Csongorra, aki egy gyönyörű és nagyon okos német-juhász kutya volt, Cac-okat nyert, és vizsgagyőztes lett 1968-ban a kutyaiskolában, ahol tanult. Anyukám ezek után megnyitotta Ürömön a fiókiskoláját, ebből lett Ürömi Kutyakiképző Iskola 1971. augusztus  1-jén. Ennek idén lesz 50 éve. Középiskolás tanuló voltam. Természetesen volt kutyám is. A nyitó csapatban voltam, aztán egyre többen jöttek. Érettségi után elég hamar férjhez mentem, jött Adrienn, egy évvel később a testvére . Bemutatókra, versenyekre én vittem anyuékat, és a két csöpp mellet is volt egy német juhászom, akit kiképeztem. Amikor Ürömhegyen laktam, együtt tenyésztettünk dolgoztunk Anyukámmal. Adrienn itt lett rabja a kutyakiképzésnek. Anyutól kapott egy akkor csúcsvizsgás kutyát Csilut.

 

Indul az iskola
Indul az iskola

Zs: Milyen volt a kapcsolat közted, Csöpi néni és Adrienn között?

Tündi anyu: Anyukám mindenben a szeretetet oktatta gyermekeinek, az iskolában sem tűrte a trágár beszédet, gyönyörűen festett olajjal, verset írt. Mindig mindenkinek jót akart, embernek állatnak egyaránt. Nagy szeretettel halmozta el gyermekeit, unokáit, de mindig volt valami tanmeséje a számukra. Adriennel nagyon szeretett kutyázni, együtt dolgozni.

Adrienn találkozik Csöpi nénivel
Adrienn találkozik Csöpi nénivel

Zs: Mire vagy ebből a korszakból a legbüszkébb? 

Tündi anyu: Anyukám erőfeszítéseire, amivel bővítette az iskoláját, tudását, a sok munkára, amit beleölt. Amit tudtam, segítettem, de lefoglalt a munka, gyerekek. Hétvégéken nagy örömmel látogattunk el hozzá, de őt is kb. úgy lehetett elcsípni egy kis beszélgetésre, mint Adriennt. 

Zs: Az iskolával mennyit foglalkoztál? 

Tündi anyu: Amikor kimentünk, vittem a kutyámat is. Beálltam a csoportjába. Mindig úgy gondolta, hogy majd nekem adja át az iskolát, de amikor aktuális lehetett volna, nem én tudtam neki segíteni, hanem az akkor már nagylányom Adrienn, mert nekem akkor született a harmadik gyerekem, messze laktam tőle, és Adrienn már nálam is profibb volt. Ő segített neki. Letette a jogosítványt és csuda aranyos kis páros voltak a nagyi és az unokája. 

Zs: Saját kutyád volt, akit kiképeztél esetleg?

Tündi anyu: Minden kutyámat képeztem, és minden kutyám Duhajdombi német-juhász volt. Betti, Fetty és Vanda. 

Tündi a kutyájával
Tündi a kutyájával

Zs: Adriennt terelgetted a kutyázás irányába, vagy teljesen önszántából indult el ezen az úton?

Tündi anyu: Le sem lehetett vakarni a Mamiról. Ha ő ment, neki is menni kellett. 8 évesen 10 felnőtt versenyző közül a harmadik volt szigorú pont-számozással Csiluval a K.III-as kutyájával nyomozással és őrző-védő munkával együtt. A kutya leste minden parancsát. Adriennt mindig vinni kellett, később egyedül is elment Pesterzsébetről Ürömre.

Adrienn Csiluval
Adrienn Csiluval

Zs: Hogy alakult az, hogy Adrienn vitte tovább a sulit? 

Tündi anyu: Mint említettem, nekem pici babám volt, és anyu és Adrienn között olyan összhang volt, hogy ezt nem is akartam volna megbontani. Amikor anyu a területet a gyermekeire és Adriennre íratta 4 felé, akkor abban állapodtunk meg, hogy az én részemet is Adriennre írassa. Később Adriennék megvásárolták testvéreimtől az ő részüket is, így lett az egész Iskola az övék.

Zs: A menhely, a kutyamentés alakulásáról vannak emlékeid? Hogy láttad, hogy alakult ki az ami a későbbi állatotthont megalapozta?

Tündi anyu: Menhely mindig volt, ha nem is neveztük annak. Anyukám mindig is odafigyelt a mentésükre. Volt olyan kutya, akit megvásárolt az őt örökké kínzó gazdájától. Volt olyan is, hogy anyakutyát kötöttek az iskola kapujához dobozban a kölykeivel, vagy vemhesen dobták ki. Szépen felnevelte őket, majd amelyiket nem tudott odaajándékozni, egy akkor jó hírű menhelynek fizetett érte, hogy foglalkozzanak az örökbe adásukkal. Adrienn folytatta ezt a hagyományt. Amikor levizsgázott ebrendészetből, és elvállalta ezt a munkát, akkor szembesült vele, hogy mennyien hagyják sorsukra ezeket a kutyákat, és megfogadta, hogy nála soha nem lesz altatás. Fokozatosan fejezte be a tenyésztést, és helyüket lassan átvették azok a kutyák, akiknek módszeresen gazdit keresett. Már nagyon szép eredményei voltak, amikor állatbarátok felfigyeltek rá (többek között Ildikó is), és célratöröen alapítvány formájában szervezték tovább, amivel olyan hatalmas eredményeket értek el, hogy az elmúlt évben már 172 örökbe adott állattal dicsekedhetnek, a menhely kezdete óta pedig 648-al zártuk a decemberi hónapot.

Zs: Ahhoz mit szóltál, mikor Adrienn úgy döntött, hogy a világhírű tenyészetet megszünteti, és főleg kutyák mentésére és a kutyaiskolára fekteti a hangsúlyt?

Tündi anyu: Azt mondtam neki: Mami (Csöpi mama) nagyon büszke lenne rád. 

Zs: Neked milyen szereped lett az állatotthon életében?

Tündi anyu: Adriennel mindig jó kapcsolatban voltunk, vagyunk. 4 gyerek nevelése mellett dolgozott ebrendészként, vezette a kutyaiskolát, végezte anno a tenyésztést, később az állatotthon minden munkáját. A beszerzést a férje vette át tőle, de a takarítást, főzést, etetést, gondozást, a velük való foglalkozást, gazdikeresést, hirdetéseket, facebook hirdetéseket egyedül végezte. Hettykém volt az első segítsége, hogy könnyebben mozoghasson a befogásoknál, magára vállalta a gondozás, főzés, etetés feladatait, hideg télen egy melegedő hely nélkül vizet vízforralóval olvasztva folyt ez a kemény munka. Adrienn éjjel tudott csak a befogási naplóval foglalkozni, néha 2-ig, 3-ig, de soha sem volt készen vele. Ebben próbáltam neki először segíteni, meg az írásos anyagok összesítésével, tárolásával számítógépen, majd később a beszerzések összesítésével, oklevelek, kitűzők gyártásával a rendezvények, sportversenyek dolgaival, a menhely adminisztrációjával, bejövő és kimenő kutyák adatainak nyilvántartásával, napi létszám számításokkal, kötelező oltások, örökbefogadó gazdik nyilvántartásával. Amolyan irodavezetője vagyok.

Zs: És a kutyaiskoláéban?

Tundi anyu: A kutyaiskolában a kiképző lányokra bízta Adrienn ezeket a feladatokat. Én maximum olyan dolgokat nyomtattam ki nekik, amiket kértek. Mostanában új projektek kezdődtek ott is. Kutyaovis, junior / nebuló képzés, majd az ügyesekkel már a komolyabb munkák kezdő és haladó oktatás, őrző-védő csoport, és nem utolsó sorban kutyanapközi, és oktatással egybekötött kutyanapközis csoportok is lesznek, amikhez most készítem éppen a bérleteket. Ezekkel kapcsolatban úgy érzem egyéb feladataim is lesznek, de nagyon örülök, hogy a segítségemre mindig azt mondják, hogy “Mi is lenne velünk nélküled”, ami nem is az én sokoldalú munkámra utal inkább, mint arra, hogy szeretettel és megbecsüléssel vesznek körül. 

Zs: Mit szólsz a sok fejlesztéshez, és ahhoz, hogy egyre többen ismerik a menhelyet?

Tündi anyu: Nagyon örülök a sikereiknek. Néha arra gondolok, hogy amíg mások a nyaralást tervezgetik, addig ez a kis közösség – mert minden egyes önkéntesüket, segítő kutya-sétáltatójukat nagyra becsülöm – itt “szórakoznak” kánikulában, szélben, hóban, esőben. Jókedvűen, nevetgélve, hogy a kutyusoknak minél jobb legyen. Ez egy kis csodavilág. Itt ez a gondolkodás viszi előbbre ezt az Állatotthont, Menhelyet. Ezért kapnak segítséget cégektől, jönnek ide közösség-építésre és segíteni, utalnak jó emberek egy-egy kutyának segítve akár orvosi költségeiket is. Sok jó ember van itt is, de azok is hozzánk tartoznak, akik odafigyelnek a Menhely munkájára, és ha máshogy nem adománnyal segítik ezt a tevékenységet. Második éve kaphatnak a kiemelten közhasznúnak minősített munkájuk után 1 %-ot az őket nagyra becsülő emberektől, sőt a Családbarát Menhely minősítést is megkapták.

Zs: A kutyaiskola kialakulására, a kezdetekre hogy emlékszel vissza?

Tündi anyu: Az Ürömi Tanácstól (akkor még így hívták az Önkormányzatot) kapott erre a célra az Üröm-Pilisborosjenői elágazás bal oldalán egy területet, ahol tarthatta a kutyaiskolát. Mi gyerekek jártuk körül Ürömöt és Pilisborosjenőt, hogy nyílik az iskola, és jöjjenek. Emlékezetem szerint 10-15 fővel indult kb., de a környéken, a hegyoldalból ilyenkor nagy nézőközönségünk volt. Újdonságnak számított. Koncz János az akkori ürömi rendőr is ide járt, de főleg fiatalok jöttek. Nagyon szép idő volt. Közösen tereprendeztünk, és építettünk akadályokat, palánkot, távolugró akadályokat. Apukám nagyon sokat segített ezekben a munkákban. Később lakótelepet terveztek oda, így került megvásárlásra a jelenlegi terület.

Zs: Jól érzem, hogy a kutyaiskola is kezd újra fellendülni? Régen is rendszeresen voltak résztvevők, de manapság már parkolni is alig lehet.

Tündi anyu: Így igaz! Egyre többen jönnek, és hoznak másokat is. Ajánlják az iskolát, és úgy gondolom, hogy a most induló új csoportok még nagyon sok gazdi figyelmét felkeltik. 

Zs: Mire vagy legbüszkébb az iskola és a menhely eddigi pályafutása alatt?

Tündi anyu: Anyukámra és a lányomra Adriennre, férjére Attilára és a gyerekeire, akik szinte itt nőttek fel, és a vérükben van a kutyázás. Büszke vagyok a többi gyermekemre is, mert ők is szívvel szeretettel fordulnak az állatok felé. Hettykém, aki az első gondozó volt a menhelyen, fodrász létére átképezte magát kutyakozmetikussá, és azt mondják rá hogy ő a kutyasuttogó. Ő is besegít a Menhely munkájába. Az elsők között fogadott örökbe a menhelyről kutyát. … vagy pl. a fiamra, aki pár éve vidékre ment, és odafelé látott egy fekete rongyot az út másik felén. Rövid időn belül visszafelé észrevette, hogy amit rongynak nézett, az egy macska, ami odafagyott az aszfalthoz. Kiszállt, hogy arrébb tegye, ne menjenek rajta keresztül, de a cica lélegzett, és valami haloványan, rekedt hangot adott ki. Azonnal állatorvosi ügyeletre vitte a város másik felére, fabatkát sem adtak az életéért, de két nap múlva érte mehetett, és hazavitte. Szépen lassan összeszedte magát. Fiam egy nagyon jó gazdát szerzett neki. Betti lányomnak is mentett kutyája van, és ha elkészül a házuk, visz neki egy párt a menhelyről. Ahol lakunk, ott mi is segítünk az eltévedt kutyáknak hazajutni.  

Együtt a lányok
Együtt a lányok

Miért vagyok még büszke az Állatotthonnal kapcsolatban?A Menhely nyugdíjas kutyáira, a menhelyen évekig őrzött beszorult kutyákra, akiket ugyanolyan szeretettel gondoznak mint a többieket, büszke vagyok rá, hogy egyiket sem altatják el, hanem tovább bizakodnak, mert azt mondják: Minden kutyának egyszer eljön a gazdája.

Büszke vagyok arra az önkéntes közösségre, amit Adrienn gyűjtött maga köré, és önzetlenül segítik a menhely életét. 

Zsolt: Ami nagyon fontos, és ez mindenkinél megfigyelhető aki elég időt tölt itt el, annak maradandó behatást tesz a csapat és környezet a lelkén. Nehezen elképzelhető, hogy valaki azok után, hogy itt két fűszálat keresztbe tett, utána képes lenne egy bajbajutott állatot magára hagyni. Az Ürömi Állatotthon mindenkire pozitív hatással van.

Tündi anyu: Innen is kihullik az aki nem ide való, de zömében megmaradnak itt az emberek, de ha más nem, akkor távolról kísérik figyelemmel a munkánkat, néha egy kicsikét besegítenek a megfogalmazásokba, de szívvel lélekkel köztünk vannak. Hát nézd meg Krisztit is. Nagyon sajnálom hogy már nincs itt, egy kis színfolt volt a Menhely életében, de hogy most oda került, azon a környéken fog majd odafigyelni a kutyákra. Már ott is észreveszi ha egy állat bajban van, és megpróbál saját forrásból segíteni neki, és velünk osztja meg az aggodalmait. Szívvel lélekkel kutyás. Helga is elköltözött pár éve, de ha közös megmozdulásaink voltak, vagy egyszerűen csak hiányzott, hiányoztunk, már jött is. Szerencsénkre ő már ismét velünk dolgozik. Közösek a tettek, gondolatok, egy az akarat: a kutyák szeretete, és védelme. Ez nem a pénzről szól. Ha valamire szükség van, az mindenkinek az ügye. Megvenni, megszerezni a kontaktust valakivel, megcsinálni. Összefogás. Aki egyszer itt itthon érzi magát, az nagyon nehezen távolodik el, még ha el is költözik vissza- visszajár, itt dobog a szíve. Akik egyszer köztünk voltak el nem tudom képzelni, hogy elmenjenek egy bajba jutott kutya mellett. 

Zs: Kedvenc történeted van a menhely életéből, vagy esetleg kutyás sztorid?

Tündi anyu: Mind az. Egyszer, ha lesz időnk összeülünk Adriennel és családjával, Ildivel, Vikivel, Mónival, Helgával, Janival, és a többi önkéntessel, vagy akik sétáltatnak, vagy azokkal, akik az örökbe adandó kutyusuk sztorijait vetették papírra, vagy Zsófival, aki a futósport-szakosztályunk irányítója, hogy mindenki írja le azt a történetét, ami vagy aki megfogta ebben a munkában őket. 

Zs: A végső kérdésem pedig az mint mindig, te mit üzensz az ide látogatóknak, vagy azoknak akik fontolgatják az önkéntes munkát?

Tündi anyu: Ezt a munkát csak nagy szeretettel lehet végezni. Önzetlenül, jó kedvűen. Lehet itt kutyával sétálni, futóversenyre járni, dolgozni velük, felépíteni testüket-lelküket, belefolyni a gazdikeresésbe, megismertetni őket a világgal, hogy egy rossz kutyasorsot egy jó kutyaéletté változtassuk. Ebben a munkában nemcsak mi segítünk, hanem azok a már meglévő vagy leendő gazdik is, akik örökbe fogadják őket, és fényképeik árulkodnak volt védenceink csodás életéről.

Török Zsolt, 2021. február