Interjú Szűcs Attilával

Interjú Szűcs Attilával

Az állatotthon fenntartása rengeteg munka és nem csak a kutyák etetése, tisztántartása az amire szükség van. Sok olyan feladat akad amihez erős kezek, kitartó munka és szakmai rálátás kell. Bár időnként sor kerül a menhely karbantartására egy-egy fókuszáltabb rendezvény keretein belül, mint például az Állatok Világnapján tartott menhely felújító program volt, a mindennapi munkálatokra is szükség van.

Természetesen ezeket a feladatokat többen is ellátják az állatotthonban, de az egyik kulcsember nem más, mint a menhely vezetőjének férje, aki családapaként és főállású munkavállalóként minden szabadidejét a menhely és az ott élő állatok megsegítésére fordítja.

Interjú Szűcs Attilával

Zsolt: Mint mindenkinél, szeretném veled is azzal kezdeni a beszélgetést, hogy pár rövid szóban meséld el kérlek, mivel foglalkozol, mi tölti ki az idődet amikor nem itt, a menhelyen vagy éppen?

Attila: Főállásban a Fővárosi Közterület Fenntartónál dolgozom sofőrként, de annak ellenére, hogy ez a fő állásom, igazából a menhelyi tevékenységek sokkal nagyobb munkával járnak. A menhelyre hétfőnként és csütörtökönként szállítom a kutyák eledelét, meg a hétvégéimet is ott töltöm, szóval mondhatjuk, hogy a menhely a főállásom. Illetve az egész családnak is. Mind a négy gyerekünk kutyák mellett nőtt fel, már kiskoruktól beálltak órára, őrző-védőre, és ők is készítették fel a kutyákat.

Zs: Adriennel beszélgettünk arról, hogy gyakorlatilag az ő életét végigkísérte a Duhajdombi Kutyaiskola, majd az itt alakult Ürömi Állatotthon, de mi a helyzet veled? Te hogyan csöppentél bele ebbe?

A: Gyerekkoromban ment a tévében Katts és kutyája, abban volt a Rin Tin Tin. Én ott beleszerettem a németjuhászba, nagyon be voltam zsongva. 1990 decemberében jártunk ide egy bernáthegyivel kutyaiskolába, és 91 februárjában vettem meg Adrienn nagymamájától, Csöpi nénitől az első németjuhász kutyámat Nikit, és onnantól kezdtem el ide kijárni. Ennek most lesz 30 éve. Csöpi néni unszolására kezdtem el 1991 márciusában őrző-védőzni. Onnantól kezdve képeztem a kutyámat, IPO III-ig vittem a képzését Csöpi néni segítségével, tőle tanultam meg nagyon sok mindent a kutyázásról. 

Zs: Most ha itt ültömben megfordulok, akkor nagy eséllyel két csodaszép lovat fogok látni a kerítés túloldalán. Nekik mi a szerepe a menhelyen?

A: Nekem nagy álmom volt, hogy lovat tarthassak, nagyon szerettem volna mindig is. Legkisebbik fiam, Roland is nagyon szereti a lovakat, tulajdonképpen ő miatta is vannak itt. De nagy szerepem volt ebben nekem is. Ez teljesen kedvtelésből történt, egyszerűen szeretjük őket.

Zs: Gondolom itt sok mindent megcsinálsz, majd kitérünk a feladatokra is, de úgy tudom, hogy az általánosabb bevásárlásokban is szereped van, illetve a fuvarozásokban.

A: Tulajdonképpen ha itt bármit csinálni kell, abban nagy szerepem van. Tetőfelújítás, betonozás, bármi. Amikor Adriennék jelzik, hogy fejleszteni kéne, megkérdezik a véleményem, én pedig elkezdem intézni. Mindig tudom kinek kell szólni, megbeszéljük ki mikor ér rá és elintézzük. Sok önkéntes van aki segít minket ilyenféle munkákban is, de természetesen én se húzom ki magam, odaállok a munkához. És ahogy mondtam, a beszerzéseket is én intézem. Fuvarozni mindent én szoktam, építőanyagokat, vasat, szalmát, forgácsot, bármi ilyesmit. Ha vidékről kell elhozni kutyát, vagy más menhellyel dolgozunk együtt akkor is én szállítom a kutyákat. Mikor vidéki menhelyeket segítünk ki, akkor is általában én ülök kocsiba és viszem az adományokat, de erre van, amikor mást kérünk meg.

Zs: Mindezek mellett pedig általános karbantartást is végzel, füvet nyírsz, kenneleket javítasz…

A: Igen, mikor szólnak, hogy valamit meg kéne csinálni, vagy látom, hogy nagy a fű, akkor nekiállok és pikk-pakk kész. Igazából ez tényleg csak ennyi.

Zs: És mi van akkor, ha valamit nem tudsz te megoldani, vagy esetleg pont nem érsz rá? Ilyenkor azért besegítenek mások is.

A: Ilyenkor a megfelelő szakembert megkeressük, ha például a kocsival van valami, azt intézem én, elviszem szerelőhöz. Ha bármi más van, például villanyszerelői munka, akkor körbe telefonálunk és szakembert hívunk. Egy ilyen esetben mikor kijön a szakember, akkor gyakorlatilag az én irányításommal dolgozik, megbeszéljük mit szeretnénk, hogy szeretnénk, aztán rendelkezésére állok.

Zs: A rendezvényeken is kiveszed a részed, sokszor a bogrács mellett találkozom veled, szóval az étkeztetés is a te feladatod, ha jól gondolom.

A: Rendezvényeken Lacussal (Szőnyi-Bellér Ildikó férje – szerk.) szoktunk együtt főzni, az önkéntesek számára pedig vasárnaponként reggelit hozok. Igazából ilyenkor ráérek, ezt így bevállaltam. Főleg akkor szoktunk főzni amikor nyílt napot, csapatépítőt vagy sok emberes rendezvényt tartunk.

A nyílt napokon mással is foglalkozom, nem csak az ebéddel. A rendezvény kezdete előtt, már hajnali 5-6 órakor kezdem a menhely takarítását 1-2 önkéntessel, hogy a látogatók érkezéséig a kutyák tiszták legyenek. 

Zs: Viszont nem csak az itteni rendezvényeken vagy jelen, kitelepüléseknél is ott szoktál lenni, főleg a futóversenyeknél vagy egyéb kutyás rendezvényeknél. Gondolom nem mindegyiknél vagy jelen, de amikor igen, akkor általában mivel foglalkozol?

A: Igen, ilyenkor főleg fuvarozok, felállítjuk a sátrakat, volt már hogy főztünk is. Mikor részt veszek, akkor őrző-védő segédként állok be. 

Zs: A kutyaiskolához is fűznek szálak téged, neked ott mi a szereped, illetve hogyan is kapcsolódik ez a menhelyhez?

A: Igazából a saját kutyáimat egyedül képzem ki. A kutyaiskolában őrző-védő segédként, vagy köznyelven csibészként veszek részt. Ez is egy folyamatos dolog, sok munkám van benne.

Zs: Tavaly pedig először indultál szolgálati kutyás versenyen, ez is egy érdekes kihívás lehet, milyen élmény volt az első alkalom, illetve honnan jött az ötlet, hogy elindulsz?

A: Ez nagyon jó élmény. De kezdjük azzal, hogy mi is ez. A szolgálati kutyák versenye nem egy hobbi verseny, hanem egy életszerű, nehezített szituációkkal történő kihívás, ami a rendőrkutyáknak lett kifejlesztve, de civilként is részt lehet venni, ha kiemelkedően jó ösztönű és képzettségű kutyád van. 

Én rendőrkutyák képzésében is segédkezem, megvan ehhez is a képzettségem. És hát ebből jött, hogy a másik oldalról is beszálljak a buliba. Izgalmas volt az első versenysorozat, de van még hová fejlődni, hiszen “csak” nagyon jó minősítést értünk el. Ennek ellenére nagyon jó élmény volt. Idén indultam volna az összes versenyen, csak közbejött a járvány. De majd jövőre.

Zs: Őrző-védő szakemberként is részt veszel a kutyaiskolában. Mesélj kérlek arról, hogy miből áll egy kutyát felkészíteni ilyenfajta munkakutyának.

A: Ahogy mondtam, én csak a saját kutyáimat képzem ki. Úgy kell ezt elképzelni, hogy kölyökkortól kezdünk, napi szintű foglalkozást igényelnek. Ez rengeteg tréning. Például az IGP vizsga 3 ágazatból áll, ezek az engedelmesség, nyomkövetés, és őrző-védő. Ez a 90es években úgy volt hogy K1-K2-K3-as szint. Ezeknek mindhárom ágából külön-külön teljesíteni kellett és úgy lehetett a következő szintre menni. Igazából a jelenlegi IGP rendszer teljesen ugyanezt a mintát követi.

Minden kutya más. Nem minden fajtával lehet, van olyan is, ami tiltólistás. Csak az őrző-védőre alkalmas fajta kutyákkal lehet őrző-védőzni, de adott fajtán belül sem minden kutya alkalmas rá. Ezt kutyánként felmérjük. 

A másik oldala a kutyaképzésnek a segédkedés, mikor csibészelek. Ahogy mondtam, ezt 91-ben kezdtem. Ezt is tanulni kell, és ezt nem lehet könyvekből megtanulni. Erre nincs sablon, ez vagy megvan benned vagy nincs. Látnod kell, hogy bizonyos szituációkban mit kell csinálni a kutyával, ez rengeteg év tapasztalata, nagyon sok kutyával kell hozzá találkoznod.

Zs: Mit kell tudni arról mikor egy kiképzett kutya elé áll az ember, tetőtől talpig sok-sok kilónyi védőruhában? Illetve mire számítson az, aki rosszabbik esetben úgymond élesben találkozik egy ilyen kutyával? Gondolom a lehető legjobb amit tehet, ha a rendőr szavára engedelmeskedik és követi az utasításokat, különben…

A: Különben baj lesz. Hogy mondjam, én már látom a kutyán mikor jön felém, hogy mit fog csinálni. Meg kell tanulni, hogy hogy vezeted el a kutyát. Általában ismerem ezeket a jelzéseket, nagyon ritka ha nem. Azért valamennyire tartok a sérülésektől, nem kellemes dolog ha rossz helyre fognak.

Ha hivatalos intézkedés van, akkor semmiféle agressziót nem szabad mutatni, a legjobb ha minden utasításnak engedelmeskedünk, csendben maradunk és nem mozdulunk. Alapjáraton az őrző-védő kutyák zsákmányösztönre vannak építve, utána vezetjük be az agressziót a munkába, pont azért, hogy ha a kutyával szemben agresszíven lépnek fel, akkor ne hátráljon, hanem még keményebben belemenjen a szituációba. 

Olyan nem lesz, hogy úgymond gazda nélkül találkozunk egy ilyen kiképzett állattal, de ha mégis, akkor nem kell tőlük tartani, ezek csak akkor támadnak, ha indokolt, egyébként ugyanúgy teljesen nyugisak és játékosak, mint a többi kutya.

Zs: Természetesen más fajta munkakutyák is léteznek, mint mondjuk a terápiás vagy vakvezető kutyák.

A: Igen, vannak ezek is, de ez nem az én világom. Teljesen más szakma, csak olyasmit vállalunk, amihez megvan a képzettségünk.

Zs: Az Ürömi Állatotthon szoros együttműködésben van néhány állatvédő egyesülettel, és más menhelyekkel is. A velük történő közreműködés során sokszor előfordul, hogy nagyobb távú fuvarokra van szükség.

A: Ezt már igazából megválaszoltam, nincs ebben semmi. Szólnak, hogy menni kell, én pedig intézkedem. Legtöbbször a szentendrei Árvácskába megyek, de volt, hogy Gombára vittem le németjuhászokat a Fajtamentésnek.

Zs: Mi volt az egyik leghúzósabb napod, mikor úgymond minden összejött? Nekem dereng egy eset mikor hajnalban kellett ugranod, emlékszel erre, vagy volt több ilyen alkalom is?

A: Igen, Laurának a paraszt lakodalmában voltunk. Ott jött a hívás Adriennek, hogy Pilisszántón kobzásra van szükség. Az esküvő meg Pilisszentivánon volt. A kaját persze megvártuk, aztán léptünk… persze csak viccelek, a telefon után azonnal indultunk. 

Adriennt kivittem, utána rohantam váltóruhákért, boxokért, aztán vissza a helyszínre. 15 uszkárt és 5 németjuhászt kellett elhozni, de mivel nem volt helyünk, ezért a németjuhászokat a Németjuhász Fajtamentés segítségével oldottuk meg. Körülbelül hajnal 2 volt mikor el tudtam indulni a németjuhászokkal Gombára. Reggel 6 volt mire hazaértem. 

Mindezt úgy, hogy persze az esküvő előtt minden szokásos munkát elvégeztünk a menhelyen, iskola, takarítás, etetés satöbbi, szóval ez egy baromi hosszú nap volt.

Zs: Ezek mellett a kihívások mellett te mégis itt vagy, töretlenül folytatod a munkát és segíted Adriennt és a többieket minden nap. A sok munka viszont szépen lassan gyümölcsözni kezdett, sokféle fejlesztés történt itt. Két egyszerű példa a melegedő és Macilaci kifutója.

A: Vagy a tetőcsere vagy a múltkori felújítás. Kicsit mesélek. 1998-ban meghalt Csöpi néni,  utána megvettük a kutyasuli másik felét, aztán elkezdtük felújítani minden évben a kenneleket. Miután megvettük a területet rengeteg munka volt a takarítással. Minden évben egy kennelsort megcsinálni nem kis munka. Az egy hektáros területnek a kerítése se volt egyszerű. Fákat is ültettünk a terület köré, megcsináltuk a kutyaovit, készítettünk akadályokat. Építettünk egy 2 m magas és kb. 5 m hosszú rámpát is. Tárolókonténereket is szereztünk. Meg persze idővel a lovak beállóját is megcsináltuk, villanypásztort is húztunk.

Utána az egyik nagyobb feladat a melegedő megépítése volt, amit adományokból tudtunk intézni. Viszonylag gyorsan, körülbelül három hónap alatt sikerült felépíteni. Azóta ugye mondtam volt tetőcsere, illetve az őrkutyáinknak és az egyik fogadott kutyánknak, Macilacinak a kifutóit is megcsináltuk. Illetve most legújabban az új kutyaovit csináltuk, lebetonoztuk a tartóoszlopokat, aztán az Állatok Világnapján önkéntesek segítségével felhúztuk a kerítést. Ebben hatalmas segítségünkre volt a Tímár Vaskereskedés, akiknek innen is köszönet. A tőlük kapott anyagokból építettük a kifutókat és a kutyaóvodát.

Zs: Még mielőtt befejezzük a beszélgetést, van-e kedvenc sztorid a menhely életéből, esetleg egy mentett kutyáról vagy csak általánosságban azokból az eseményekből amik a menhellyel kapcsolatban történtek?

A: Na, akkor, 92-ben volt egy ilyen, Adrival versenyeztünk, hogy kinek jobb a kutyája. Csöpi néni csinált házi versenyeket, ügyességi, engedelmességi feladatokkal, de mindig mást talált ki. Tulajdonképpen féltestvérek voltak ezek a kutyák, innen a Duhajdombi tenyészetből. Mármint akikkel mi versenyeztettünk. Aztán ez a versengés odáig fajult, hogy összejöttünk Adriennel… 

Nyilván ez a legkedvesebb, de volt egy másik. Anyuék kutyája, egy kölyök bernáthegyi eltűnt Piliscsabán. Én pedig akkor  nyomkövetésre képeztem a kutyámat Nikit, a Duhajdombi Tenyészetből. Kiemelkedő volt a kutya szaglása. 

Anyukám kölcsönkérte Nikit, szagmintát mutatott neki, ő pedig el is indult a nyomon. Elvezette egy boltig ahol lefeküdt. Anyu bement az üzletbe érdeklődni, és mondták is, hogy igen, egy pár házzal arrébbról jöttek autóval és elvitték a kutyát, hogy biztonságban legyen. És így igazából Niki meg is találta a kölyköt. 

Azért az teljesen más mikor egy versenyen vagy vizsgán tréningeznek nyomkövetést, mint mikor az életben kell megkeresni valakit vagy valamit. Itt már több óráról volt szó, tehát sok minden történt az eltűnés után, de Niki még így is megtaláta.

Zs: Számodra mi a legnagyobb eredmény, amit a menhellyel elértél vagy elértetek, mi az, amire a leginkább büszke vagy így sok év távlatában?

A: Mi az amire a leginkább büszke vagyok? Adriennre.

 

Török Zsolt, 2020. november