Interjú Juhász-Berényi Laurával, a Duhajdombi Kutyaiskola egyik kiképzőjével

Interjú Juhász-Berényi Laurával, a Duhajdombi Kutyaiskola egyik kiképzőjével

Az Ürömi Állatotthonnak a jövőre 50. évfordulóját ünneplő Ürömi Duhajdombi Kutyakiképző Iskola biztosított helyet a méltán híres, tenyésztői fődíjas, Duhajdombi németjuhász tenyészet helyén. Az iskolát és tenyészetet Adrienn nagymamája, Eőry Gyuláné, mindenki Csöpi nénije vezette, aki nemcsak aranykoszorús mesterkiképző, hanem nemzetközi munkabíró is volt. A tenyészet állatai nemcsak hibátlan küllemükről, hanem rendkívüli intelligenciájukról is híresek voltak, minden kutyája munkavizsgával rendelkezett és a kölykökből is nagyon okos kutyák lettek. Annyira keresett volt, hogy a mai napig vissza-visszajárnak érdeklődők, pedig már a tenyészet régen megszűnt. 

A jelenlegi kutyaiskolában többen is dolgoznak kiképzőként, akik közül ebben az interjúban az egyik vezető kiképzővel fogok beszélgetni arról, hogyan került ide, miből áll a munkája kutyakiképzőként, illetve, hogy mindez hogyan vált szerves részévé az állatotthonban folyó munkának is.

Interjú Juhász-Berényi Laurával

Zsolt: Mivel én leginkább a menhelyen folyó munkákat látom első kézből, ezért számomra nagyon izgalmas lesz megtudni, milyen a kutyaiskola. De még mielőtt ebbe belemennénk, arra is kíváncsi lennék, hogy milyen út vezetett téged odáig, hogy a Duhajdombi Kutyaiskola kiképzője legyél? 

Laura: 2012-ben érettségiztem és 2013-ban kerültem a kutyaiskolába. Érettségi után több szakmát is kipróbáltam, pontosabban elkezdtem a képzéseket, de egyik sem volt az igazi. Aztán az interneten találkoztam egy kutyakiképző tanfolyam hirdetéssel és itt realizálódott bennem, hogy én ezt akarom csinálni, hiszen kiskorom óta mindig volt kutyánk, akiket én saját magamtól, ösztönösen kezdtem képezgetni szakmai tudás nélkül, szórakozásból.

Itt jött be a képbe anyukám, aki miután megtudta, hogy elkezdtem foglalkozni ezzel a témával, egy véletlen beszélgetés folytán talált közös ismerőst Adriennel és az Ürömi Kutyaiskolával. 2013 nyarán megvolt az első találkozás Adriennel, egyből megtaláltuk a közös hangot, érezte rajtam, hogy jó adottságokkal rendelkezem a kutyakiképzéshez.

Azon a nyáron minden napomat és minden időmet a kutyaiskolában töltöttem, saját kutyámmal dolgoztunk, illetve Adrienn mellett álltam az összes képzésénél és szocializációs tréningjénél. Adrienn felügyelete alatt én is elkezdtem egyéni képzéseket vállalni, illetve a csoportos órák tartásában is aktívan részt vettem. Kiképzői papíromat 2014-ben szereztem meg, innentől kezdve teljes állásban ezzel foglalkozom a mai napig. 

Laura és Adrienn

Zs: Amikor te ide kerültél akkor mi volt a helyzet a menhellyel? Hiszen akkor még nem volt alapítvány és a menhely maga is kezdeti állapotban volt.

L: Akkor még csak egy gondozó volt, Adrienn húga Hetty, ő takarította és etette az állatokat. Nem volt egyáltalán önkéntes segítségünk, Adri egyedül végezte a menhelyes feladatokat. Amikor én odakerültem, az első perctől folyamatosan részt vettem mindenben, segítettem neki. Ha hívás volt, chip olvasás, kutyát kellett menteni vagy csak állatorvoshoz vinni, mindig ott voltam, illetve mivel Adriennek nem volt kapacitása a közösségi felületekkel foglalkozni, ezért megcsináltam a menhely és a kutyaiskola weboldalát és Facebook oldalát. A menhelyi munkát segítve már akkoriban is Adriennel közösen, azokat a befogadott kutyákat rehabilitáltuk és szocializáltuk, akiknél erre szükség volt. Szerencsére most már nagyon sokan segítenek a menhelyen, ezért rengeteg kutyát örökbe tudunk adni. Régen örültünk, ha egy évben 30 kutyus gazdihoz ment, ez mára már 130 felett van évente és felfelé tendál a szám. 

Zs: Mielőtt rátérnénk arra, hogy mennyire összeszövődik az állatotthon a kutyaiskolával, beszéljünk egy kicsit általánosságban a kutyaiskolákról és a kiképzésről.

L: A Duhajdombi Kutyaiskolában hobby és sport vonalú képzéseket is tartunk, általában vagy az egyikre, vagy a másikra szoktak inkább specializálódni. Mivel én, és később a többiek is, Adrienntől tanultunk, aki Aranykoszorús Mesterkiképző és nemzetközi munkabíró is, tőle egy átfogóbb tudást kaptunk, mint amit egy kiképzői tanfolyam nyújt. 

Manapság rengeteg kutyaiskola és kiképző van az országban, de nagyon meg kell választani, hogy kitől kér a gazdi segítséget. Divatszakma lett a kutyakiképzés, árakban is nagy különbséget találunk kutyaiskolák között, de ez nem véletlen. Van olyan kutyaiskola is, amelyik csinál olyan kiképző tanfolyamot, ahol nemzetközileg elismert végzettséget adnak, de jelentős részük csak egy mezei oklevelet nyújt, ami mögött nem feltétlen van tényleges tudás. Ha olyan kiképzőtől kérünk segítséget akinek nincs meg a megfelelő szakmai tudása és tapasztalata az adott kutyához, akkor elképzelhető, hogy rosszabb lesz a helyzet, mint amilyen előtte volt. 

Itt mondok egy példát: segítséget kért tőlünk egy fiatal, kedves és bújós németjuhász szuka kutyus gazdija, aki előzőleg már felkért egy kiképzőt, aki azt tanácsolta neki, hogy ne engedje oda senkihez, ne simogassák mások a kutyát. Valószínűleg közömbösségre szerette volna tanítani a kiképző, de ilyen korban kiemelten fontos a szocializáció és ez a lehető legrosszabb módszer, hiszen félelmi agresszióhoz vezethet. Nekünk már nem csak az eredeti problémákkal kellett foglalkoznunk, hanem a nem megfelelő módszerek eredményének korrigálásával is.

Mielőtt valaki felkérne egy kiképzőt, érdeklődjön a szakmai tapasztalatáról, illetve a kiképző saját kutyájának elért eredményeiről. Szerintem egy legalapabb nemzetközileg elismert hobby vizsgát (BH) illik minden kiképzőnek megcsinálnia a saját kutyájával. Itt már igazából látható a kiképző kompetenciája. Ez persze az én véleményem, ez természetesen nem egy elvárás.

Zs: Aki első alkalommal dönt úgy, hogy kutyaiskolába viszi kis kedvencét az mire számítson? Mi alapján döntsön, hogy milyen képzési formát szeretne?

L: Mi mindig telefonos bejelentkezést kérünk. Adriennel lehet felvenni a kapcsolatot, itt megkérdezzük a problémákat, célokat és ez alapján mi ajánljuk a megfelelő képzési formát.

Már régen is a jelenlegi rendszer szerint működtek képzéseink, szerencsére amióta többen vagyunk, több állat képzésére van kapacitásunk. 

Az egyéni és csoportos oktatások mellett van bentlakásos képzésünk, napközink, háznál és háztól-házig történő foglalkozásunk is. 

Általában a legjobb opció, ha a gazdi foglalkozik a saját kutyájával. Megfelelő felszereléssel és jutalomfalattal felvértezve kezdjük a tréningeket. Első alkalommal általában meg szoktak ijedni a gazdik, hiszen rengeteg az információ és nyolc kéz se lenne elég végrehajtani a feladatokat, ennek ellenére is nagyon szokták élvezni az órákat és gyorsan belejönnek. 

Szokták kérdezni, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy a kutya elérjen egy adott képzettségi szintet. Erre csak azt tudom mondani, hogy egyrészt függ a kutya habitusától, idegrendszerétől, rossz, berögzült viselkedéseitől, másrészt, ami ennél is fontosabb, a gazdi belefektetett energiájától. Ha csak napi 10 percet foglalkoznak egy kutyával, már látványos fejlődést lehet elérni. 

Zs: Minden kutyát ki lehet képezni? Itt több dologra is gondolok, de a két véglet ami érdekel, hogy van-e olyan jószág, aki szó szerint tehetségtelen? Én úgy gondolom, hogy ilyen nincs.

L: Ezt rosszul gondolod. Minden kutya képezhető, bármilyen korban, középkorú vagy idősebb kutyával is el lehet kezdeni a gyakorlást. Nyilván szerencsésebb minél korábban kezdeni. Nem minden kutya képes eljutni azonos szintre, ezt nagyban befolyásolják a testi és szellemi adottságai. 

Ahogy az embereknél is van, hogy tanulási nehézségekkel küzdenek vagy kevésbé van érzékük valamihez, kutyáknál is előfordul, hogy kicsit butácskák.

Pár éve jött hozzánk bentlakásos képzésre két amerikai bulldog kutyus, akikkel a fő probléma az volt, hogy verekedtek. Adriennel párban dolgoztunk velük, ő mondta, hogy válasszam ki nyugodtan melyikkel szeretnék tréningezni. Hát sikerült beválasztanom. Azt előre leszögezném, hogy a verekedés problémáját megoldottuk, megtanultak szépen viselkedni egymással. Magát az ültetés pozíciót megtanítani a kutyának körülbelül öt perc, amit Adrienn a kutyájával el is ért. Én ezt a feladatot négy napig gyakoroltam és a kutya még ekkor is vidáman csóválva, értetlenül nézett rám a vezényszó és kézjel használatára. Úgyhogy van buta kutya. Általában ez nem sűrűn fordul elő, pályafutásom alatt ő volt az egyetlen ilyen. Legtöbbször a kutya-gazdi közötti kommunikáció csúszik meg és a kutya nem érti, hogy mit várunk tőle. 

Zs: A másik pedig a rehabilitáció kérdése, ugyanis nagyon sokszor lehet hallani olyanokat, hogy egy balesetnél az “idegbeteg állat” volt a hibás, vagy, hogy “persze, mert a kutya amúgy is hamis volt”. Én viszont azt tapasztalom, hogy bár vannak olyan állatok, akikben egyes ösztönök és az arra gyakorolt negatív hatások szinte felülírhatatlan viselkedést vagy kiszámíthatatlanságot váltottak ki, azért ez nagyon elenyésző. A legtöbb kutya akivel itt találkozom, mind-mind sérült lélek és mégis, pár hét leforgása alatt mintha kicserélnétek őket.

L: Két dolog okozhat balesetet, agresszív viselkedést. Az egyik a túltenyésztés miatti idegrendszeri problémák, amik általában képzéssel sem kezelhetőek. Itt mindenféleképpen állatorvosi kivizsgálás szükséges. 

Minden egyéb esetben az ember okozta a kutya viselkedését. Ez nem azt jelenti, hogy akit megtámadtak az váltotta ki az incidenst. Vannak domináns és erőszakos kutyák, ha valaki ilyet tapasztal, azonnal kérjen segítséget szakembertől, hiszen minél korábban el van csípve a legapróbb jelzés is, nagyon könnyen megtanítható a kutyának a helyes viselkedés. Ha ezt hagyjuk elfajulni, abból lesznek a balesetek. 

Sokszor előfordul kölyköknél és kistestű kutyáknál is, hogy pici, cuki, ezért a gazdi engedékeny. Például valami nem tetszik a kutyának, vagy félti a játékát-kajáját, ezért odacsattint a gazdinak. Ha a gazda ilyenkor hátrébb lép, elkapja a kezét, már rá is erősített a kutya számára, hogy ha valami nem tetszik, odakaphat a gazdinak, aki meghátrál, így eléri amit akar. Ezt hívjuk zsákmányféltő viselkedésnek. Ez egy ösztön, ami a gazdival szemben tilos magatartás, meg kell tanulnia a kutyának, hogy ez a viselkedés nem elfogadott. 

Ha kutyát választ az ember, nagyon fontos, hogy nézzünk utána a fajta jellegeinek és igényeinek, hiszen ha ezek nincsenek kielégítve, akkor nagyon nagy problémák lehetnek. Ne lepődjünk meg, ha a husky üvölt, a labrador pattog és pörög, a munkavonalú vagy erős ösztönökkel rendelkező fajták nem megfelelő kezek között kezelhetetlenné vagy agresszívvá válnak. Ez okozza a kutyatámadásoknak a jelentős részét.

Zs: Említetted, hogy fontos az állatok képzésére időt szánni és itt most az egyik véglet került szóba, mikor konkrétan agresszióról van szó. De a másik tipikus jelenség az utcára kiszökő kutya esete, ami a menhelynek is elég sok munkát ad.

L: Az a kutya, amelyik ki tud menni a kerítésen, az ki is fog menni, ezért az elsődleges feladatunk, hogy legyen számára biztos kerítésünk. A szökés, ugatás, ásás, rongálás mind azért történik, mert a kutya unatkozik. Ha foglalkozunk a kutyával, erősödik a kötődés és egyre inkább meg akar felelni a gazdinak, ezért leállítható lesz. Agyban is le kell fárasztani őket, mert így nem fognak rosszalkodni. 

Ha úgy érezzük, hogy a kutyánk unatkozik, ezért hoznánk neki egy társat, arra készüljünk, hogy kétszer olyan rosszak lesznek és nem oldódik meg a probléma.

Laura kutyusokkal

Zs: És itt jön össze a két világ is, a menhely és a kutyaiskola. Itt nincs olyan kutya, akit ne rehabilitálnátok.

L: Igyekszünk minden kutyát úgy örökbe adni, hogy az problémamentes legyen. Foglalkozunk velük, rehabilitáljuk őket. Természetesen minden gazdijelöltnek őszintén elmondjuk a kutya előéletét és esetleges hibáit, hiszen a célunk a kutyusok végleges és legmegfelelőbb gazdihoz való eljuttatása, ahol egy életet leélhetnek. 

Sok kutya fél az embertől, ezért támadólag lép fel. Félti a kajáját, a saját területét, esetleg nem volt rajta még nyakörv vagy póráz, ezért harap, nem tud sétálni, ugrál, a szocializálatlanságából kifolyólag támadja a kutyákat. Szükség esetén több kiképzővel, emberek és kutyák bevonásával megmutatjuk a mentett állatoknak, hogy nincs félnivalójuk, mindenki szereti őket. Ez nagyon változó, van akinek pár nap elég, de volt már, hogy több hónapig dolgoztunk egy problémán. Amíg ez nem oldódott meg, a kutya még nem került gazdikereső státuszba.  

Zs: Többször hallottam már, hogy szokatlan segítséget kérnek tőled. Például varratok kiszedésében vagy ha furcsa elváltozásokat találnak, meg úgy általában a menhelyes kutyák egészségügyi állapotával kapcsolatban is. Miért van ez?

L: Ahogy az már szóba került, amikor idekerültem, nagyon sokszor vittem a menhely állatorvosához Solymárra a gazdikereső kutyáinkat. Nagyon jó viszony alakult ki közöttünk és felkértek, hogy dolgozzak náluk állatorvosi asszisztensként. Egyből igent mondtam rá, három évig dolgoztam ott, hiszen az ott szerzett tudás kiképzői munkában is jól jön és a menhelyen is nagyon nagy segítség. Bár már nem dolgozom ott, a mai napig, ha sürgős műtétre van szükség valamelyik menhelyes kutyusnál, egyből megyek és asszisztálok.

Zs: És mi volt az a pont, amikor letisztázódtak a szerepek? Ezt úgy értem, hogy a kezdeti helyzetben nagyon kevesen voltatok nagyon sokféle feladatra, mára már kicsit sikerült szétosztani a munkát és, ha valójában nem is, de munka szempontjából elkülönült a menhely és a kutyaiskola.

L: Mivel régen valóban kevesen voltunk, sokféle feladatban nyújtottam segítséget. Mostanra már inkább a kutyaiskolával foglalkozom és a képzésre szoruló gazdikeresőkkel. Ez fokozatosan alakult ki, ahogy növekedett a menhely és a feladatok mennyisége, szerencsére a segítők száma is. Az általános feladatokat, amit többen is el tudnak látni, többnyire az önkénteseink végzik el, így én már inkább csak a specializáltabb dolgokkal foglalkozom. A kutyaiskolai feladatokon kívül, sokszor segítek az önkénteseknek vagy sétáltatóknak is a kutyák kezelésében, pórázhasználatban.

Zs: A kutyaiskolának több kiképzője is van. Hogyan működik ez pontosan? Mindenkinek megvan a saját szakterülete és azon belül végzi a munkát vagy tudjátok egymást váltani?

L: Ahogy mondtam, itt mindenki Adrienntől tanult, azonos módszerek szerint oktatunk. Mindenkinek megvan a számára kedvesebb szerepkör, de szükség esetén tudjuk váltani egymást. 

Zs: Attilával beszélgettünk róla, hogy többféle kutyakiképzés létezik, ahogy említetted már, itt a Duhajdombi Kutyaiskolában hobby és sport vonalat is képviseltek. Egyrészt ezt kifejthetnéd, hogy mit is jelent, illetve beszéljünk a többi képzési területről is egy kicsit. Azt már tudjuk, hogy van őrző-védő, hobby, sport vonal, segítő kutyázás, de ezeken kívül is van még több képzési terület.

L: A hobby célú képzés azoknak szól, akik szimplán a békés közös együttélést szeretnék elérni a kutyával. Tudjanak sétálni, el tudják engedni és be tudják hívni. 

A sport vonal lényegében azt jelenti, hogy a feladatokat a kutyának elsőre pontosan, szabályosan kell végrehajtania és az ilyen képzések vizsgában teljesednek ki. Itt a kutyák megmérettetése a cél, pl. engedelmes, IGP, agility, nyomkövetés, flyball.

A munka vonal lényegében sport vonal, de hivatásszerűen végzik a feladatokat. Például terelés, vadászat, romkeresés, személykeresés, terápiás- és segítőkutyázás is.

Az őrző-védő is lehet hobby célra, hogy otthon őrizze a területet a kutya akár harapással vagy csak ugatással, sport vonalon pedig, általában egy adott koreográfia szerint kell a kutyának ugatni, támadni, harapni és ereszteni. 

A szolgálati őrző-védő teljesen más. Ezek a kutyák “civilesek”, nekik élesben, minden körülmények között fogniuk kell, nem hátrálhatnak meg. Hobby és sport vonalon a kutyának nem kell tudni éles helyzetben támadni, ők kifejezetten arra vannak tréningezve, hogy pályamunka keretein belül védőruházatot fogjanak. 

Segítőkutyából több típus létezik, ilyen például a vakvezető vagy a terápiás kutya. Ez egy teljesen külön szakma, ilyennel általában kutyaiskolákban nem találkozunk. Ezeknek a kutyáknak a képzésével hivatalos, speciális szervezetek foglalkoznak.

Zs: És mi kell ahhoz, hogy valaki kutyakiképző lehessen, akár itt a Duhajdombi iskolában vagy úgy általában?

L: A régi rendszerben még két év kutyás előéletre volt szükség a tanfolyam elkezdéséhez, ez annyit jelent, hogy ez idő alatt, minimum rendszeresen jártál kutyaiskolába. Erre épült a tananyag és fejlesztette a már megszerzett tudást. Ma már ez nem feltétel, ezért számunkra mindegy, hogy a kiképző jelölt már megszerezte-e a papírt vagy csak tervezi. Maga a hivatalos folyamat egyszerűsödött és nagyon sok helyen, nagyon sokféle módszertan mellett szert lehet tenni kiképzői végzettségre, de ez nem elég ahhoz, hogy valakiből kiképző váljon. Aki tanulni akar, azt tanítjuk, megismertetjük módszereinkkel, felügyeljük gyakorlását. Ha megvan köztünk az összhang, azonos elvek szerint gondolkodunk és dolgozunk, akkor várjuk a csapatba. Természetesen elvárjuk a nemzetközileg elismert végzettség meglétét.

Zs: Beszélgessünk kicsit a vizsgákról is. Ez egy nagyon sokrétű kihívás, ahogy Atival beszéltük, már a kutya kölyökkorában indul a képzés, már akkor látszik bennük a potenciál. Első sorban a vizsgákról kérdeznélek, milyen típusú végzettségre tehetnek szert a kutyusok?

L: Egy verseny vagy vizsga végén egy oklevelet szerez a gazdi kutya páros. Bizonyos vizsgáknál egymásra épülő szintek vannak, az egyik szint teljesítésével léphet a következőre. Nagyon sokféle vizsga létezik, engedelmes, őrző-védő, terelő és agility, de még lehetne sorolni. Aki komolyabb szinten szeretne dolgozni a kutyájával, minél korábban, már pár hetesen érdemes elkezdeni a gyakorlást. Magasabb szintű versenyekre csak törzskönyves kutyákat engednek. 

Nagyon sok versenyre és vizsgára beugró a nemzetközileg elismert alap engedelmes vizsga (BH).

Itt nem végzettségről, hanem képzettségről van szó. A lényeg, hogy a kutya szeressen dolgozni és élvezze a gazdival közös megmérettetést, amiért együtt elismerést kapnak.

Lehet olyan szituáció, hogy a kutya egy idegenen sérülést okoz, például a gazdit megtámadták vagy betörtek hozzá. Ilyenkor nyilván egyből előveszik a kutyát. Ilyen esetben sajnos nem hivatalosan, de dokumentumokkal bizonyítható, hogy a kutyánk engedelmes, jól szocializált és kézben tartható, tehát jogosan történt a harapás.

Zs: Egy kicsit kanyarodjunk vissza hozzád is. Gondolom most is van kutyád, akit folyamatosan képzel, mi a helyzet veletek?

L: Igen, van egy munka vérvonalú, ordas színű, ivartalanított kan németjuhászom, Logan. Ő nem törzskönyves, ellenben rendészeti alomból származik. 

Ez azért lényeges, mert a rendőrkutyáknál nem a küllem számít, mint a hagyományos tenyésztésnél, hanem a jó adottságok, ösztönök. A rendőrkutyákat nem is szokták tovább tenyészteni, itt nem a papír számít, hanem az adott egyed. 

Logan már 6 éves, most nyugdíjazom. Már nem járunk versenyekre, ugyanúgy tréningezünk, játszunk, de már nincsenek megmérettetések, ebből ő már kiöregedett. Több engedelmes vizsgán vettünk részt aktív éveinkben, mindenhol dobogón, kitűnő eredménnyel végeztünk. 

Logan mellett még egy kutya van a családban, egy mentett kutyus, Totyi. Neki is megvan az BH vizsgája. Totyi tacskó-terrier keverék kislány, nem meglepő módon az Ürömi Állatotthonból költözött hozzánk. Ahogy velem is történt, sok önkéntesünk beleszeretett valamelyik árvánkba, majd lett a végleges gazdija. 

Vikivel és Timivel, a másik két kiképzőnkkel folyamatosan képezzük magunkat, közös tréningeket tartunk, előadásokra, szemináriumokra és workshopokra járunk. Én úgy gondolom, hogy hiába foglalkozom ezzel 7 éve, mindig van hova fejlődni, mindig lehet újat tanulni és új módszereket elsajátítani.

Zs: Ezt mindenkitől megkérdezem, így tőled is, hogy mi az egyik legkedvesebb kutyás emléked innen a menhelyről vagy az iskolából?

L: A menhelyről van. Úgy emlékszem 2013-ban került be hozzánk egy szuka kutya, akit a gyönyörű kék szemei miatt Blue-nak neveztük el. Őt Adrienn a PBK-val közösen mentette, a solymári erdőben élt évekig, folyamatosan hozta le az almokat amiket sikerült befogni és gazdásítani, de ő mindig túljárt az eszünkön. Az erdő melletti tanyáról száz-valahány baromfit lopott és egyszer egy disznót is. Nagy nehezen sikerült megfogni, Adrienn azzal a lendülettel vitte ivartalanításra, majd fel a menhelyre. 

A kutya nem ismerte az embert, bizonytalan volt. Adriennhez az első pillanattól kötődött, a nőket egy kicsit könnyebben fogadta, ellenben a férfiakat megkerülve hátulról, kivétel nélkül mindig bokán harapta, majd ment a dolgára. Ebben az időben még én is végeztem a gondozói munkát. Ő már akkor az egyik kedvencem volt és elhatároztam, hogy a bizalmába férkőzök. Minden nap kivittem flexipórázon sétálni, hogy legyen mozgástere. A kutyaovinak akkor még kisebb volt a kerítése. Fontos infó, hogy Blue nagyot tudott ugrani, ezért Adrienn kérte, hogy ne engedjem el a pórázról. Pár hét eltelte után úgy éreztem, hogy megvan a kötődés, hiszen mindig első szóra jött, így hát elengedtem az oviban. Blue azzal a lendülettel át is szökkent a kerítésen. Szaladtam ki az oviból, de ő az első hívásomra visszafordult és rögtön odajött. Onnantól kezdve mindig póráz nélkül hoztam ki. Sokat változott, megszerette az embereket, nagyon jó gazdikhoz került, akik bárhol, bármikor póráz nélkül tudták sétáltatni. Sajnos Blue már nincs köztünk, de ő az örök kedvencem.

Blue

Zs: És végezetül egy pár szóban, mire számítson, aki ellátogat ide az állatotthonba vagy akár a kutyaiskolába?

L: Aki ellátogat hozzánk, az készüljön rá, hogy egy nagyon segítőkész, pozitív csapat fogja várni. Jó a hangulat, mindenben segítünk és jól fogja érezni magát.

 

Török Zsolt, 2020. november