Interjú az Ürömi Állatotthon marketing vezetőjével

Interjú az Ürömi Állatotthon marketing vezetőjével

Az előző alkalom után újra leültünk egy kávé mellé beszélgetni az Ürömi Állatotthonban. Soron következő beszélgetőpartnerem az állatotthon marketingese, akinek, csakúgy, mint a menhely vezetőjének, szerteágazó és izgalmas feladatai vannak. 

A marketinges szó hallatán talán joggal rajzolódhat ki előttünk egy kép, amiben egy irodában ülő, folyton telefonon csüngő embert látunk és, bár ez részben igaz is, azért itt az ürömi menhelyen ennél sokkal többről van szó. 

Ha bármikor ellátogatunk a menhely rendezvényeire, jó eséllyel ő lesz az egyik ember aki odalép hozzánk bemutatkozni és a menhelyet bemutatni. Mikor én először beléptem az állatotthon kapuján akkor is ő volt az első hang, az első arc akit megismerhettem és szerves része annak, hogy sokunk életének fontos részévé vált a menhely.

Interjú az Ürömi Állatotthon marketing vezetőjével, Szőnyi-Bellér Ildikóval. 

Zsolt: Kedves Ildi, kezdjük veled is egy kicsit távolabbról a beszélgetést. Tudom, hogy neked is a menhely teszi ki az életed nagy részét, de egy pár szóban azért mesélj arról, hogy ki vagy, mikor nem a menhelyen tevékenykedsz, mivel foglalkozol, amikor nem a menhely ügyeit rendezgeted.

Ildi: Én főállásban a Liftreklámnál dolgozom, 11 éve, a plakátok hirdetési felületein lévő ügyfelekkel foglalkozom. A cég tulajdonosai támogatnak a menhelyes munkámban is, mivel ők is állatbarátok, mára már természetesnek veszik, ha a menhelyen van dolgom, ezúton is köszönöm nekik a támogatást. Természetesen otthon ugyanúgy háziasszony vagyok én is, ellátom ezeket a teendőimet is. Illetve már 3 éve a sport teszi ki az időm egy részét, főleg futás, terepfutás.

Zs: Tudom rólad, hogy te sem vagy itt az abszolút kezdetektől, már elkezdődött a menhely mikor te is bekerültél a csapatba, ez hogyan történt? Mindig is érdekelt az állatmentés?

I: Nyolc éve mentem a kutyákat, leginkább a 10-es útról. Több állatvédő szervezetnek segítettem a marketing munkáját a háttérből. Így történt, hogy egy állatvédő szervezeten keresztül került fel Ürömre egy kutyus és én ekkor szembesültem azzal, hogy itt van egy menhely, sajnos előtte én erről nem is hallottam.

Adriennel telefonos időpont egyeztetés után jöttem fel a menhelyre, ahol belépve a kapun találkoztam egy argentin doggal, Diegoval. Adriennel mikor előzetesen beszéltem, kérdeztem, hogy miben segíthetek, ő mondta, hogy bármiben. Az egyik ilyen feladat a menhelyen lévő rózsák metszése volt, úgyhogy én metszőollóval a kezemben érkeztem. Így történt, hogy Diego kiképzést kapott rózsametszésből. Egyszer csak kijött az akkori gondozó, aki rácsodálkozott, hogy én egyáltalán ott vagyok. Laci elmondta a kutya előéletét, amiből kiderült, hogy az előző gazdája Diegoval egy légtérben drogozott, így sajnos a kutyának is jutott belőle, emiatt kiszámíthatatlan, eleinte agresszív is volt. Velem ezzel szemben barátságos és kedves volt. A kezdeti izgalmak után beszélgettünk Adriennel, elmesélte, hogy mennyi munkával jár a menhely, pontosan mennyi mindennel foglalkozik. 

Ekkor éreztem, hogy a segítségemnek itt a helye. 

Ildi, Adri és Zafír

Zs: Aztán beleszerettél ebbe az életbe és itt maradtál. Gondolom szépen lassan kezdted el te is felépíteni azt, ami mostanra úgymond a munkaköröd lett a csapatban. Milyen lépések voltak ezek?

I: Adriennel megbeszéltünk egy másik időpontot, ahol még alaposabban átbeszéltük a menhelyi munkáknak a részleteit. Természetesen a kezünk az már járt, közben is pakoltunk a menhelyen. Adrival beszélgettünk, kérdeztem, hogy mik az álmai és céljai a menhellyel kapcsolatban. Nagyon sok közös pontot találtunk amiben tudtam neki segíteni. Azt rögtön megbeszéltük, hogy kell egy csapat. Adriennek is és nekem is voltak kapcsolataink és így lettünk első körben öten. Elkezdtek amatőr szinten készülni a képek a gazdira váró kutyusokról és elkezdtek felkerülni a posztok a Facebook oldalunkra. Egy nyílt nappal kezdtünk, amit plakáton és Facebookon hirdettünk meg, meglepetésünkre nagyon sokan jöttek hozzánk. Menhely felújítással folytattuk, ahol szép színesek lettek a kennelek. Erre is nagyon sokan jöttek. 

Menet közben kezdtük el az alapítványt megcsinálni. Emellett egyre több segítőnk lett. Sorra jöttek a nyílt napok, így lett nálunk az Állatok Világnapja, farsang, karácsony menhelyi rendezvény. Ez volt 2016-ban. Ezekkel a munkákkal, hogy képek készültek a kutyákról és felkerültek Facebookra, elkezdett az örökbeadások száma is növekedni. Közben egyébként Adriennel jó pár mentésben részt vettem és mellette a menhely mindennapjaiban is kivettem a részem a munkából, azóta is minden nap takarítok, mosogatok. Igazából minden reggel itt vagyok. 

Tapasztalataim alapján ez sokkal nemesebb és nehezebb munka, mint állatvédelmi tevékenységem, hiszen az egy dolog, hogy lekerülnek a kutyák a láncról, de a testi és lelki rehabilitációjukat a menhelyen kapják meg, ami sok-sok munkaóra, napok vagy hónapok is lehetnek. Ehhez rettentő sok türelem és szeretet kell. Ez az igazi munka.

Zs: Ennek a szerelemnek szerves része egy kutyus, mint ahogy itt sokak életében jelentős szerepe van a menhelyi kutyáknak, de a ti esetetek azért elég különleges. Ropival tulajdonképpen együtt nőttetek bele a menhelyi életbe. 

I:  Egyszer csak egyik önkéntes társam egy gyepmesteri telepről elhozatott egy kutyát. Egy szempillantás elég volt, hogy érezzem, na ő más mint a többi. Két napig szuggerált, mire odamentem és ott vége volt mindennek, azonnal lelki társak lettünk. Együtt kezdtünk el futni, és vele kezdtem el elsajátítani a kutyakiképzés alapjait. Két éve sikeres BH vizsgát tettünk és a többi vizsga is tervbe van véve. Ropiról közben kiderült, hogy szociálisan nagyon érzékeny kutya és jó segítő. A gyáva kutyák kibontakozásában, szocializálásában nagyon jó, ezért neki ez lett a munkája a menhelyen. Sokat járunk óvodákba, iskolákba felelős állattartást oktatni, mert imádja a gyerekeket is és segít a félelmeik leküzdésében.

Ildi és Ropi

Zs: Mint marketinges, jelenleg milyen feladatokat látsz el? Egy napodat lebontanád nekem kérlek, mikor nem önkéntes gondozóként vagy itt a menhelyen, hanem egy teljes napodat kitölti a marketing tevékenység?

I: Üzeneteket kezelek, ezek az e-mailek, Facebookos üzenetek, posztok írása, beszámolók, pályázatok írása, támogatók keresése és kapcsolattartás. Ezek mellett szervezem a rendezvényeket és a kitelepüléseket.

Csapatépítőket is szervezünk cégeknek, ezek lebonyolításában is aktívan részt veszek. Elmegyünk óvodákba és iskolákba felelős állattartásról oktatást tartani, ezek mellett bemutatókra is járunk. Emellett szórólapok készítésében intézem a nyomdai munkákat és a médiamegjelenéseket is szervezem, ezek tévés, rádiós vagy újságban való megjelenések. 

Zs: A marketinges feladatok mellett jogi kérdésekben is sok segítséget tudsz nyújtani a csapatnak, ez hogy alakult így?

I: Amikor állatvédelmi tevékenységben segédkeztem elkezdtem olvasgatni a törvényeket és rájöttem, hogy ez az alapja az állatokkal való segédkezésemnek, hogy ezt mind megtanuljam. Ráadásul én ezt szeretem is, valamiért a jog megmarad. Ez jó pár éjszakámba belekerül. 

Zs: Gondolom a jogi tájékozottságod is hozzájárult az alapítvány gondolatához és létrehívásához? Igaz, hogy alapító tagja, és a kuratórium elnökhelyettese is vagy?

I: Igen, ez így van. Az alapítvány azért is fontos, mivel összefüggés van a támogatók keresésének ahhoz, hogy alapítvány legyünk, mert a támogatók az alapítvány létrejötte után figyelnek fel ránk, közhasznúvá válásunk után kaphatunk 1 %-ot. Megtisztelőnek tartom, hogy kuratóriumi tag lehetek.

Sokáig Adrienn magánemberként finanszírozta a menhelyet, viszont a menhely elkezdte kinőni magát és így lett egyre fontosabb, hogy hivatalosabb úton tudjunk haladni.

A közhasznúság egy csomó kaput meg tudott nyitni. Elkezdtünk pályázatokon indulni, hogy a nagyobb mértékű fejlesztéseket is be tudjuk vállalni. 

Az alapítványi működés, a közhasznúság tette lehetővé például, hogy a HDR-es versenyek útján új kenneljeink lettek. És persze így már cégek is tudtak minket támogatni. 

Idén már másodjára kaptunk mi is SZJA 1%-ot, amiből a működési költségeinket tudjuk fedezni. Ilyen például a villany, víz, tehát a rezsi, de ide tartozik a takarmányozás, az állatorvosi költségek is.

Na, és itt derült ki, hogy Laurával, a másik kuratóriumi tagunkkal mi már ismertük egymást régről, Csufi cicámmal jártunk az állatorvosi rendelőbe és mi ott ismertük meg egymást. Laura dolgozott ott asszisztensként az itteni munkája mellet. Kicsi a világ.

Zs: A kuratórium felépítése ha jól gondolom nem csak formaiság, így azt elmondhatjuk, hogy ha bárminemű probléma, kérdés vagy megoldandó feladat van, akkor első sorban Adrienn vállán van a teher, amit első körben attól függően milyen jellegű a feladat, Te és Laura vesztek le róla közös megbeszélések után.

I: Igen, Adrienn engedélyével vagy jóváhagyásával történik minden feladatunk elvégzése. Tehát minden feladatomat már a megkezdéskor átbeszélem Adriennel, aki a végén jóváhagyja. De igazából ugyanez igaz Laurára is, csak neki ugye ez a kutyaiskola oldaláról.

Zs: Egy pár szó essen az online tevékenységről is. Rengeteg időt és energiát fektettek a menhely reklámozására Facebookon és egyéb felületeken is. Ezt hogy oldod meg, mindig ott vagy egy-egy ilyen poszt vagy kiírás mögött?

I: Igen, de nem minden esetben. Idővel be kellett látnom, hogy olyan nagy létszámú megkereséseink vannak, hogy ehhez egyedül kevés vagyok. Így alakult, hogy nyolc adminnal kezeljük az online felületeinket amiken megjelenünk. Csoportunkban együtt megbeszéljük, hogy mikor melyik poszt kerüljön ki. Miután nem csak én csinálom, a munkát szétosztottuk, például szerkezetileg Viki rakja össze a gazdikereső posztokat, Te fotózod a kutyákat, én pedig írom a szövegeket. Viszont nagyon fontos, hogy a szövegekben mindig kérek segítséget vagy Adrienntől, vagy önkéntes társaimtól, hogy a kutyát jobban megismerjem. 

Az admin csapatból még Zsófi intézi a futóversenyekkel kapcsolatos szervezkedést, levelezést, de igazából mindenki besegít mindenbe. A csapatból mindenki látja az üzeneteinket is, amennyiben tudnak akkor ők válaszolnak, ha pedig nem, akkor megkeresik Adrit vagy engem. 

Zs: Számomra fontos még, hogy kitérjünk egy kicsit a PR tevékenységre is. Ez ugye az ügyfélkezelést, közösségkapcsolat kialakítását és fenntartást jelenti, ami nagyon fontos abban, hogy a környező településeken egyre nagyobb bizalommal fordulnak felétek és messzire eljut a menhely hírneve. Ezt egy kicsit kifejthetnéd, milyen szempontok szerint kezelitek a beérkező megkereséseket, egyáltalán van-e tervezett stratégia abban, hogy hogyan kommunikáltok vagy egyszerűen ez csak belülről jön?

I: Én mindig úgy éreztem, hogy akkor tudok valamit képviselni, ha a gyerekemnek érzem. Ilyen a menhely is, de persze a Liftreklám is. Ebből jön az, hogy teljesen gördülékenyen tudok bármikor bármire válaszolni, bárkivel beszélni bármiről. 

Eddig úgy tapasztaltam, hogy a többi csapattag is hasonlóan áll hozzá a dolgokhoz és mivel nálunk mindenki annyit vállal amennyit elbír, ezért szépen kiegészítjük egymás munkáját. Mivel a cél közös, és nagyjából mindenkinek egyeznek az elképzelései is, ezért könnyen megvan a közös hang, elég egyszerűen tudunk egységes kommunikációt folytatni. Persze ha valakinek kérdése van, vagy problémásabb, nehezebb esetről van szó, akkor egyeztetünk, de nem kell nagy dolgokra gondolni, egyszerű példa mikor angol nyelven keresnek meg minket és egymás között lezongorázzuk a válaszokat és a fordításokat.

Zs: Amikor viszont úgymond általánosságban nem a menhely népszerűsítése vagy a kapcsolatépítés a cél, akkor viszont a kutyákkal foglalkozol te is. Maradjunk a marketing résznél, hiszen a kutyákat is “el kell adni”. 

I: Ezt akkor tudom megtenni, ha megismerem őket. Tudom őket képviselni, látom a tulajdonságaikat, érzem a lelküket. Ez szerintem egy adottságom. Minél pontosabb leírást adunk a kutyák tulajdonságairól, annál célzottabban találjuk meg a végleges gazdit, aki örökbefogadja. 

Nem az a célunk, hogy minél hamarabb elkerüljön egy kutya a menhelyről, hanem, hogy végleges gazdához és a legjobb helyre kerüljenek. 

Egyébként a kutyák választanak. Ha Adrienn nem látja azt a kapcsot a gazdijelöltekkel, vagy nem illik bele a kutya a család életmódjába, akkor ajánlunk mást.

Zs: Ezekben a munkálatokban néha én is segédkezem, első kézből látom mennyi munka van pusztán a kutyák jellemzésével is. De nem én szeretném ezt kifejteni, meséld el kérlek, hogyan folyik egy egyszerűnek látszó poszt vagy galéria elkészítése ami utána felkerül különböző oldalakra.

I: Te kukacos vagy. Tudom, hogy ha nem a legjobb képet találod meg, akkor annyiszor fotózunk, amennyiszer mondod. Tehát te is látod, a fotózásnál is rengeteg a munka, hiszen nem mindig akarnak lefeküdni, ülni vagy csak egy helyben maradni. Ez sokszor nem is elvárható, hiszen ők a kennelből jönnek ki. Ilyenkor jön elő a sípoló játék, a jutalomfalatok, és legalább még egy segítő. Itt is fontos, hogy olyasvalaki segítsen, akihez már hozzászokott a kutya. 

Miután megkapjuk a képeket, információkat kell gyűjtenem Adrienntől és önkéntes társaimtól a kutya személyiségéről, viselkedéséről, esetleg egy jó történetet vagy a kutya előéletét kérdezem meg. Így születik meg a leírás a kutyáról. Ezután, ahogy mondtam, Viki átnézi, megszerkeszti és esetleg kiegészíti. Nagyon fontos, hogy a gazdikereső posztot megfelelő közegbe jutassuk el, ehhez felosztottuk egymás között, hogy ki milyen felületen és Facebook csoportokban osztja meg a bejegyzést. Ezek a felületek első sorban a weboldalunk és a Facebook oldalunk, ezek mellett pedig van a Jófogáson is oldalunk és Instagramon is fenn vagyunk, illetve a partnereink oldalán. Az Instagram felületünket például pont te és feleséged, Niki kezelitek.

A Facebook oldalt 2016-ban kb. 700 követővel vettem át, az eltelt 4 év alatt ez a szám 12000 fölé emelkedett. Ezért is fontos, hogy csapatként dolgozunk, ezt egyedül nem bírnám.

Zs: Igen, ez így van, és büszke is vagyok rá, hogy szép lassan az Instagramon is épülget a követőbázisunk. Viszont az imént említésre került a Jófogás is, ami fontos platformja lett a menhelynek és nem csak az Ürömi Állatotthonnak, hiszen kitiltották a szaporítókat, és előnyben részesítik az állatmentőket. Ez egy hatalmas győzelem a megfelelő állattartás és a beteg, sokszor életképtelen állatok értelmetlen szaporítása ellen. 

I: Ez úgy kezdődött, hogy a Jófogás.hu a Liftreklámon keresztül az egyik hirdetőpartnerem.  Amikor egy szaporítótelepről mentettünk kutyákat, én elküldtem nekik erről az információkat, hogy valamilyen úton-módon meg tudják-e szüntetni a szaporítók hirdetéseit. Ők ekkor szembesültek vele, hogy akaratukon kívül mekkora platformot adtak ennek a tevékenységnek. Ezen azonnal változtatni akartak. Sajnos jogi oldalról másfél évig kellett fejleszteniük ahhoz, hogy ez sikerüljön. Idén (2020-ban) már csak a leszerződött MEOE számmal rendelkező tenyésztők árulhatnak kutyákat, illetve a menhelyeknek ingyenesen biztosítanak felületet. Ezen felül elkészült egy közös tájékoztató és jegyzetfüzet, amiben a mi kutyáink is szerepelnek.

Zs: Az online jelenléten kívül viszont még sokféleképpen láthatóvá teszed a menhelyet, kicsit távolodjunk el az internettől és nézzük meg azt is, hogyan éritek el, hogy évről évre többen látogatnak és több kutyát adhattok örökbe.

I: Fontosnak tartom, hogy a helybéli emberek ismerjék tevékenységünket, munkánkat, ezért nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy jelen legyünk az életükben. Elkezdtünk a helyi újságokban bemutatkozó cikkeket közzétenni és időnként szórólapozunk is. Ezen kívül a helyi nagy áruházakban már számítanak ránk a kitelepüléseinkkel. Rengeteg jó ember van a környéken, imádjuk ezeket a találkozásokat. Az összes ilyen megmozdulás segít a népszerűsítésben, hiszen ilyenkor látják az emberek, hogy mi egy nemes célt képviselünk és sokszor találkozhatnak a kutyusainkkal is, beléjük meg aztán mindenki azonnal beleszeret.

Zs: A csapatépítők viszonylag újdonságnak számítanak a menhely életében, ezt mikortól kezdtétek és milyen előfeltételei voltak?

I: Nem emlékszem már rá melyik cég volt az, amelyik megkeresett minket, hogy munkatársaikkal kijönnének kicsit kutyát sétáltatni, segíteni. Innen jött az az ötlet, hogy lehetne céges csapatépítőket szervezni, ami a társadalmi szerepvállalás nap keretében is megvalósulhat. Így történt az, hogy pl. a Nokia, Erste Bank munkatársai festették a kenneljeinket, de még sorolhatnám, rengeteg cég megfordult már nálunk. Ez hatalmas segítség és nagyon örülünk neki.

Zs: A menhelyen a csapatépítő napok mellett negyedévente vannak kisebb-nagyobb rendezvények is. Azt már tudjuk, hogy Adrienn ezeknél már csak végső döntéseket hoz meg, úgymond az áldását adja arra, ami elé kerül. Ez viszont azt feltételezi, hogy a szervezés összes lépését te bonyolítod le.

I: Hónapokkal előtte már tervezzük ezeket a napokat, sőt, decemberben vagy januárban egy közös önkéntes gyűlésen előre megtervezzük a következő évi nagy programokat. Ilyen a gyereknap vagy az Állatok Világnapja. Fontos, hogy előre szóljunk akár a fellépőknek vagy a színpadnak, hangosítóknak, fénytechnikusoknak, de állandó partnereinknek, mint a népi játszótér is, hogy arra a napra ők is tudjanak előre készülni. Mire az esemény hirdetésére kerül a sor, hetek-hónapok szervezése, pontosítása van mögötte. Ez rengeteg munka, de mégis a kedvencünk, hiszen rengeteg embert ismerünk meg és ők is minket és a működésünket.

Ildi az egyik gyereknapi rendezvényen
Zs: Van különbség egy nyílt nap, egy csapatépítő vagy egy felelős állattartási előadás leszervezésében?

I: Hatalmas. Egy nyílt nap megszervezése hetek-hónapok munkája, csapatépítőre hozzánk jönnek, itt szinte csak a helyszínt, vendéglátásukat szervezzük, az előadásokra pedig “csak” kitelepülünk.

Zs: És mi a helyzet a kitelepülésekkel és a futóversenyekkel?

I: A kitelepülésekhez szükséges eszközöket és promóciós anyagokat (pl. szórólap, bögrék, kulcstartók stb.) én intézem, de nagyon sok önkéntes társam segít a kivitelezésben. Én nem minden kitelepülésen veszek részt személyesen, bár igyekszem. 

A futóversenyek, hát ez egy kicsit hosszadalmasabb történettel kezdődik. (Itt egy széles farkasvigyort képzeljen el kiülni Ildikó arcára kedves olvasó – szerk.) Mivel én nem futottam, ezért Zsófi barátnőmet megkértük, aki már akkor aktív futó volt, hogy képviselje a menhelyet, amit ő boldogan vállalt is. Na, de… este elolvasva a szabályzatot amiben azt írták, nincs szintidő, én felvetettem Adriennek: mi lenne, ha elindulnánk mi is? Maximum lesétáljuk. Nagy nevetések közepette Adrienn bólintott, így már hárman voltunk a csapatban. A többiek ezt meghallották és többen csatlakoztak, így lett az első 6 fős futócsapatunk. Mivel Zsófin kívül senki sem futott előtte, maximum busz után, megkértük egy másik társunkat, Helgát, hogy készítsen fel bennünket. Az erdő szélén találkoztunk és mikor megláttuk az útvonalat ott kaptunk sokkot. 100 méter után kiderült, ez nem is olyan könnyű. Helga biztatására elkezdtünk guggolni és uszkve másfél óra alatt tettük meg a tervezett 3 km-t. 

Ez volt a kezdet. Heti 2 futást terveztünk és két hónap alatt már a 6 km-t is kényelmesen tudtuk futni. Az első versenyünkön nagyon be voltunk tojva, de végül büszkén értünk be a célba. Nagyon megtetszett nekünk ez a világ és hittünk Zsófinak, aki azt mondta, aki a 6 km-t lefutja, az lefutja a 12-t is. Igaza volt, így lett belőle következőre a Wild. Azóta rengeteg versenyen vettünk részt, csapataink száma is növekedett, jelenleg 5-6 csapattal veszünk részt különböző versenyeken. 

Küldetésünknek érezzük, hogy a menhelyi kutyákat képviseljük a versenyeken, sok ex-védencünk és sok még bentlakó is fut velünk, ezzel mutatva, hogy ők is értékesek és ügyesek, akár gazdis társaik. A nyereményeket is meg kell említenem amiket ezeken a versenyeken nyerünk nekik, hisz, mint már említettem, így lett például az egyik kennelünk is. 

Zs: Itt már kicsit elkanyarodunk a marketingtől is, de ez nem is baj, hiszen mindenek felett te is minden idődet a kutyákra fordítod, ugyanúgy sétálsz, iskolába jársz velük, gondozod őket és részt veszel a futóversenyeken is, illetve az oda vezető felkészülésben is. 

I: Igen, ez így van, ha kell takarítok, sétáltatok, mosogatok vagy bármi mást.

Zs: Ha jól tudom, a gondozók és önkéntesek betanítását is te intézed Adrienn mellett. Mennyi munkával jár egy új jelentkezőt megtanítani mindenre, amire szüksége van ahhoz, hogy ellássa a gondozói feladatokat?

I: Ez így nem teljesen pontos. Fő önkéntes társaimmal végezzük ezt a feladatot. Egy önkéntes betanítása folyamatosan zajlik, ez nem egy alkalom alatt elsajátítható, hetek-hónapokról beszélünk. A gondozók betanítása főként Adrienn feladata. Bár, itt mondanám el, hogy a rendrakásra háklis vagyok, szeretem, ha rendszerezve vannak a dolgok, úgyhogy ezt a részét én talán jobban forszírozom Adriennél. 

Zs: Egy kicsit evezzünk személyesebb vizekre. Jelezted, hogy szeretnél pár dologról beszélni, az egyik ilyen téma, hogy mi a különbség az állatmentő és a menhelyi önkéntes között.

I: Igen ez így van, erre szerettem volna pár szót szánni. Az állatmentő feladata elhozni az állatot a rossz körülmények közül, ez általában egy alkalom, míg a menhelyi önkéntes a megmentés utáni pillanattól kezd el foglalkozni a kutyákkal. Ne felejtsük el, hogy ezek a kutyák rossz körülmények közül érkeznek, ezért sokan testileg, lelkileg meggyötörtek, rehabilitációra szorulnak, amit az önkénteseink végeznek. Ez rengeteg idő, energia. 

Zs: A másik dolog amit említettél az az elvesztések témaköre, ez talán kicsit nehezebb lesz.

I: Hát, nő vagyok, érzékeny lélekkel, ez egy nagyon nehéz kérdés. Mivel a menhelyi kutyák nekünk kiszolgáltatva érkeznek, kicsit a gyerekeink lesznek. Elveszítve őket velük megy egy darabunk is, lélekben mindig kicsit velünk maradnak, de ezt az érzést nem lehet megszokni. Sajnos ez is hozzátartozik a menhelyi élethez. Mindig van egy-két kutya, aki a nézésével, tulajdonságaival mindig bennünk él, elfelejteni őket nem lehet. Buksi miatt épült például a melegedőnk, tartottunk neki 18. születésnapi bulit is és 19 évesen, egy önkéntesünk karjaiban hagyott itt minket. Említenem kell Rexet, Maxot és Zafírt. Rex és Max 14 éves husky testvérek voltak, akiket gazdijuk halála után leadtak, Zafírt, az idős spiccet az utcán találtuk, ő nálunk itt boldog volt. Rex 15 évesen, daganatosan elment, Maxot vigasztalásul összeismertettük Zafírral és egy évet együtt éltek legjobb barátokként, majd egymás után nem sokkal hagytak itt minket. A tekintetük még mindig velem van.

Zs: Adrienntől is kérdeztem és szerintem ezt mindenkitől meg fogom kérdezni, de mióta itt vagy a menhelyen, van-e kedvenc kutyás sztorid, akinek a történetére azóta is szívesen gondolsz vissza?

I: A két legkedvesebbet már elmeséltem, Diegot és Ropit, de kedves volt számomra még Hofi, a szaporító telepről mentett uszkár, aki boldogságot hozott mindenki napjába és a mai napig hiányzik.

De megemlíteném Azimot, a staffordshire terriert, akit láncon én láttam meg csontsoványan, éheztetve. Télvíz idején, mínusz fokokban hoztuk el, majd több, mint 2 év után végül 4 csivava mellé adtuk gazdihoz, ahol azóta is boldogan él. 

Zs: Arról beszéltünk, hogy miután idekerültél elkezdtél komolyabban kutyázni, az elmúlt évek tapasztalata alapján, hogy érzed, merre fejlődsz? 

I: Folyamatosan fejlődök, hiszen Adrienn mellett rengeteget tanulok, most már könnyebben felismerem a kutyák jelzéseit, viselkedését, tudom, mi a megfelelő reakció ezekre és a kiképzési alapokat is elkezdtem elsajátítani. 

Zs: A menhely jövőjével kapcsolatosan milyen meglátásaid, terveid vannak?

I: Úgy érzem, jó irányba haladunk, folyamatosan fejlődünk, egyre népszerűbben vagyunk, egyre többen támogatnak minket. Minél népszerűbbek vagyunk, annál több kutyát tudunk örökbeadni és menteni is. 

A jövőben szeretném, ha az összes kennelünk alja műgyantával lenne kikenve, így könnyebben és jobban tisztán lehetne őket tartani. Fűthető kutyaházakat, illetve egy közösségi teret szeretnénk kialakítani, ami fedett, fűthető és alkalmas előadások megtartására. 

Zs: Végezetül pedig egy pár szót szólj azoknak akik érdeklődnek a menhely iránt, akár önkéntesként, akár gazdijelöltként.

I: Várjuk szeretettel őket!

 

Török Zsolt, 2020. november