Interjú az Ürömi Állatotthon egyik önkéntesével, Balogh Pataki Zsófival

Interjú az Ürömi Állatotthon egyik önkéntesével, Balogh Pataki Zsófival

Fontos a mozgás, mind az embereknek, mind a kutyáknak. A menhely életében is nagy szerepe van a kutyák állandó mozgatásának, hiszen hozzájárul a kiegyensúlyozott, egészséges élethez, jót tesz az idegrendszernek és ritmust ad életüknek. 

Némelyik kutyának, vagy kutyafajtának különösen nagy igénye van a mozgásra, ők azok, akik nem érik be egy egyszerű sétával, sőt némelyikük egy félmaraton után is képes lenne még egyszer, még kétszer megtenni a távot.

Manapság már rengeteg versenyen találkozhatunk az Ürömi Állatotthonnal és védenceikkel, de mindez nem jöhetett volna létre és valószínűleg nem is működne ilyen fantasztikusan az egyik önkéntes társunk nélkül, aki lehetőséget teremtett és meghozta a kedvet, hogy sok csapatban, sok kutyával és jó célért futhassunk.

Interjú Balogh Pataki Zsófival

Zsolt: Kedves Zsófi, kezdjünk veled is az elejével. Mesélj kicsit magadról, mivel foglalkozol a futások és a menhelyi tevékenységek mellett?

Zsófi: Egy Holland ipari aukciós cég projectmanagere vagyok, így volt ez mikor a menhelyet megismertem és azóta is ez a munkám. Nekem a futás és a kutyás futás tölti ki a szabadidőmet, és persze a családom. Heti négy-öt edzésem van, mellette egy kiskutyát képzek, aki nemrég került a falkánkba, őt most képzem futókutyának is. Nekem tényleg a sport körül és a család körül forog az életem.

Zsófi Jutassal

Zs: És hogyan kerültél a menhelyre, illetve mióta vagy itt?

BPZS: Régóta barátnők vagyunk Ildikóval és rajta keresztül ismertem meg a menhelyet. Felhívott egyszer, hogy nézzek körül, én kimentem és azonnal ott is ragadtam. Ez körülbelül három éve történt. 

Zs: Gondolom a kezdetekkor te is csak sétáltattál, illetve futottál a menhely védenceivel.

BPZS: Én a kezdeteknél már rögtön takarítani álltam be. Nem is nagyon vittem kutyákat, mivel nagyon régóta vannak kutyáim és nem félek tőlük, én kezdettől fogva vállaltam, hogy takarítok. Én igazából a kutyákkal nem sétálok és nem is futok, néha persze vittem ki kutyákat, de a főleg takarítok, illetve mindig abban segítek, amiben éppen kell. Ha mosogatni kell mosogatok, ha forgácsot hordunk akkor azzal is foglalkozom, de ha kell, akkor sétáltatok is. De mostanában annyi a tennivalóm a sporteseményekkel, hogy nagyon keveset jutok fel fizikailag segíteni.

Zs: A menhelynek köszönhetitek az egyik kutyust is, Balut, neki mi a sztorija?

BPZS: Én eredetileg egy másik kutyust szerettem volna kihozni, felmentünk Szofival, a másik kutyánkkal a menhelyre, de nem fogadták el egymást. Aztán Andrisnak, a páromnak mutattam a menhelyen épp gazdikereső kutyusokat, ő meglátta Balut és azonnal beleszeretett. Balut Szofit is egyből elfogadta.

Zs: A futás az hogy került a képbe? Először személyesen neked, aztán a menhely életébe. Gondolom mindkét eset izgalmas.

BPZS: Személyesen úgy került be a futás, hogy nagyon elfoglalt voltam és különféle edzésekre sosem tudtam rendszeresen eljárni. Mindig sportoltam, de mindig voltak kihagyások is. A futást nem szerettem, de igazából ez egy olyan sport amit bármikor, bárhol lehet csinálni. Eleinte futópályán futottam, aztán átnyergeltünk terepfutásra. A kutya úgy került a képbe, hogy a labradort ugye mozgatni kellett, sokat is jártunk vele kirándulni, vittük mindenhová, így evidens volt, hogy akkor ő is jöjjön futni. Mikor terepen kezdtünk futni, akkor egyik napról a másikra váltottunk és vittük a kutyát is erdőre futni.

Én határozottan úgy emlékszem, hogy megkérdezték tőlem, hogy van-e kedvem a Hard Dog versenyen futni a menhely színeiben. Én pedig mondtam, hogy természetesen, ez egy nagy megtiszteltetés. Ahogy telt az idő, verbuválódott egy csapat, lettünk négyen-öten és ekkor már nem volt kérdés, hogy egy egész csapatot összehozhatunk. Jártunk közösen edzésre, én tartottam a futóedzéseket és felkészítettem a lányokat. Átadtam a tapasztalataimat amiket tudtam. De ebben Helga keze is nagyon benne volt, ő is futott és csapattag is volt, sokat segített abban, hogy létrejöjjön az első Hard Dog csapatunk.

Zs: Az első versenyre emlékszel, amit az Ürömi Állatotthon színeiben futottál? Milyen volt, és ki volt a partnered?

BPZS: Remek volt a hangulat, ezt sosem felejtem el. Sokan voltunk, nem csak azok akik futottunk, hanem hozzátartozók és barátok is. Mindenki izgult, sosem voltunk még ilyen megmérettetésen. Én Szofival futottam. Az első HDR verseny mindenkinek olyan maradandó élmény, ami egyszeri és megismételhetetlen. Olyan büszke voltam a kutyámra, hogy mindenben együttműködő volt, mindent kérés nélkül csinált, folyton figyelt minden rezdülésemre. Ha látta, hogy lendül a lábam, már ugrott, tökéletes volt a kommunikáció. Aki ezt még nem próbálta, annak ki kell próbálnia. Ezt a szoros együttműködést, ezt a vállvetve küzdést semmi nem tudja visszaadni, semmi sem olyan, mint ez.

Első helyen

Zs: Jelenleg hány versenyen indultok és mennyien?

BPZS: A sztenderd versenyek amiken minden évben indulunk, azok a Hard Dog versenyek, abból van három, a Base a Wild és a Not Just Run, vannak emellett a Run Dog versenyek, ebből évente négy, tavaszi, nyári, őszi és téli. Ide öt-hat csapattal szoktunk menni, ez általában 30 főt jelent. 

Természetesen mellette vannak páran, akik még más versenyeken is képviselik a menhelyet. Akár kutyával, akár egyéniben, de ahova lehet, oda kutyával megyünk. Ha valahol nincs kiírva, hogy tilos kutyával menni, akkor mindig rákérdezünk, hogy akkor lehet-e kutyával, és általában megoldható. 

A sztenderd versenyeink mellett legalább 15 versenyen részt vettünk tavaly. Van Falkatagunk aki Rómában, egy másik Lengyelországban is a menhely színeiben futott.

Zs: Az rengeteg, még a jelenlegi helyzetben is, de erre majd kitérek. Előtte még azt mondd el nekem, hogy mivel jár ez neked? Minden versenyt le kell szervezni, a csapatokat fel kell tölteni, edzéseket kell tartani…

BPZS: Igen. Első sorban nekem nyomon kell követnem azt, hogy melyik csapattársunk milyen formában van. A csapatokat úgy állítjuk össze, hogy az előző versenyen, vagy versenyeken nézzük a teljesítményeket. Ha valaki gyors terepen, akkor egy gyors csapatba kerül. Ezt nagyon nehéz monitorozni. Van aki nagyon messze lakik, sokszor csak a versenyeken találkozunk. Ilyenkor edzés eredményeket tudunk nézni, de volt, hogy verseny előtt megbeszéltünk egy közös edzést és felmértük a valós teljesítményt. Ezt könnyebb követni azoknál, akik járnak a közös falka futásokra. 

A versenycsapat felépítésére, hogy ki milyen csapatba kerülhet, van egy szabályzatunk és szintfelmérőt kell futni hozzá. Körülbelül, mint egy válogatón. Emellett van hobby csapatunk is.

Az edzések általában kéthetente hétvégén vannak, ezek előre szervezett falka futások, ha jobb idő van, akkor hetente. Illetve hétköznap, aki tudja, hogy megy futni, az beírja az Ürömi Falka futócsapat csoportjába, hogy megy, és így ad hoc összegyűlünk. Tavasztól őszig pedig Helga erősítő edzéseket tart a menhelyen.

Vannak tagok, akik sokat futnak, de vannak néhányan, akik kifejezetten egy-egy verseny előtt kezdenek el intenzíven felkészülni. Mindenki a céljai szerint fekteti az edzésbe az energiáit, ki többet, ki kevesebbet.

A csapatok szervezése és a sporteseményeken való jelenlét nagyon sok munkával jár. Sok dologban segítséget kell kérnem, Reni és Dia ezért rengeteget segít nekem. Például most nemrég lettünk kész az Ürömi Magenta Körrel, ami egy virtuális futás, és ami a Magyar Futósport Egyesület támogatásával jöhetett létre. Ehhez terveztünk érmet, tracket készítettünk, amihez ki kellett menni lefutni a távot és útvonalat kellett keresni, szóval sok idővel és munkával jár. De szívesen csináljuk, mert ezzel is a menhelyen élő kutyáknak a jólétét igyekszünk szolgálni.

Zs: Egy kicsit térjünk át a jelenbe, ugyanis a vírushelyzet nehezíti a versenyek szervezését. Milyen kihatással van a falkára, a felkészülésekre és a versenyekre a járvány?

BPZS: A járvány kezdetekor is jártunk ki futni, nyilván nem túl sokan, általában hárman vagy négyen, megtartva a távolságot és elhagyva az érintkezéseket. Lefutottuk, elköszöntünk és kész. Futás közben általában tíz méteres távokat tartottunk, ha pedig valakit szem elől vesztettünk akkor bevártuk egymást.

Nagyon sok versenyt nem tartottak meg idén, de nagyon sok szervező csinált virtuális versenyt. Ezt lényegében egyénileg lefutottuk, feltöltöttük az eredményeket és így teljesítettük. Ezzel a szervezőket is tudtuk támogatni és a futással sem kellett felhagyni. Nagyon sok jótékonysági virtuális versenyen futottunk, ezekkel támogattuk a Vöröskeresztet, a cukorbetegeket és sok egyéb alapítványt és szervezetet.

Zs: Az emberek mellett a kutyáknak is fontos az egészség és az erőnlét. Gondolom aki saját kutyával fut, az vele is készül fel. De a menhelyről is szoktak “kölcsönözni” kutyákat, például Bex az egyik nagy futó. Az ilyen esetekben hogy megy a készülés?

BPZS: Ilyen esetekben, a belső szabályzatunk is előírja, hogy minimum háromszor ki kell mennie a versenyzőnek a kutyával terepre futni, hogy érezzék egymást, hogy el tudja dönteni a versenyző is, hogy tudnak-e együtt dolgozni. Biztonságosnak érzi-e a kutyával való futást. Kell az összhang. Ha ez megvan, akkor persze nem csak két három alkalomról van szó, utána is rendszeresen futnak a kutyával.

Igazából úgymond van a kutyának, például Bexnek egy fogadott apukája, aki, ha versenyre készül, akkor vele fut, de ha épp nincs verseny, akkor van egy fogadott anyukája, aki ugyanúgy lemozgatja.

Volt olyan is amúgy, hogy egy már örökbeadott kutyát visszakölcsönöztünk egy verseny erejéig, ez Bajnok. De olyan is van, aki tőlünk fogadott örökbe kutyát és utána kezdtek el járni HDR versenyekre, ilyenek pl. Happy Hope és Bukfenc.

Zs: Sérülések előfordulhatnak az embereknél és a kutyáknál is egyaránt. Volt már ilyen jellegű probléma versenyen?

BPZS: Inkább verseny előtt volt precedens erre, hogy pár nappal a verseny előtt történt valami sérülés. Eddig sikerült mindig megoldani, de nagyon nehéz az utolsó pillanatban előszedni egy embert. Versenyen is fordult már elő sérülés, egy kiment boka vagy esés, de szerencsére semmi komoly nem volt még.

A kutyusokról pedig Frankl-Dobai Andi gondoskodik, aki kutyafizós. Ő masszázzsal, gyógytornával segít, ha a kutyusnak szüksége van ilyesmire.

Zs: Gyereknapokon és nyílt napokon is szoktunk találkozni, ilyenkor miben segítesz?

BPZS: Gyereknapokon a gyerekek számára sport feladatokat szoktam csinálni, mint például akadálypálya, amit lehet kutyával vagy kutya nélkül is teljesíteni, illetve Diával szoktuk a kreatív sarkot csinálni, ahol karkötőket, kulcstartókat készítünk a gyerekekkel együtt paracord zsinórból.  

Zsófi és Dia gyereknapon

Nyílt napokon amire szükség van. Körbe szoktam vezetni a látogatókat, kutyasétáltatásban segítek, gyerekekkel szoktunk felelős állattartásról beszélni, de a nyílt napokon is szokott lenni kézműves sarok.

Zs: Kitelepülések? Azokon is részt veszel?

BPZS: Igen, mostanában egyre többször keresnek meg bennünket támogatók. Ami rajtam keresztül fut be, mint egy jótékonysági futás például, akkor pár önkéntes társammal kitelepülünk, önkénteskedünk, részt veszünk, ha szükség van rá. Ezek főleg a sporttal kapcsolatos programok. De ettől függetlenül a kitelepülések többségén ott szoktam lenni.

Zsófi gyereknapon

Zs: Az évek során láttál te is sok mindent és nagy részed van abban, hogy fejlődik a menhely. Mi az, amire büszke vagy, amire úgy érzed, hogy a futásokkal hozzájárultál?

BPZS: A legbüszkébb arra vagyok, hogy a kutyáinkat támogatjuk minden versenyen megnyert táppal, táplálékkiegészítővel, kennellel, mikor mit nyerünk. Illetve arra, hogy mindenhol ahol megjelenünk ott népszerűsíthetjük a menhelyünket és nagyon sokan azért jönnek a menhelyre, vagy azért csatlakoznak a falkánkhoz, mert láttak minket egy-egy versenyen, vagy egy verseny videójában. Arra is nagyon büszke vagyok, hogy nagyon jó futócsapatunk van, ami kiváló alap arra, hogy bármikor bármilyen versenyen meg tudunk jelenni, akár van tétje, akár nincs és mindenhol ott van a magenta.

Az nekem nagyon jól esik, hogy különböző versenyeken számolnak már velünk, tudják, hogy jön az Ürömi falka. Ismerik a csapatainkat.

Zsófi Baluval HDR versenyen

Zs: A jövőre való tekintettel mik az álmaid? Itt gondolok a futóversenyekre is, de arra is, hogy a menhelyet milyen irányba szeretnéd segíteni, mit szeretnél látni, hogy még tovább fejlődjön?

BPZS: Én abban látom az én saját szerepemet, hogy a továbbiakban is igyekszem sok helyre eljutni és eljuttatni a menhelynek a csapatait, hogy minél szélesebb körben ismertek legyünk. Volt olyan, hogy meglepetésszerűen gyűjtöttek nekünk egy futóversenyen és ez egy nagyon nagy öröm volt. 

Minél többen ismernek minket, annál többen jönnek a menhelyre, és annál többen tudnak jót tenni az állatokért. Minél több láb jön a falkába, annál több hasznos dolgot tudunk összefutni a kutyáinknak.

Zs: A következő kérdést mindenkinek felteszem, így neked is. Neked mi a kedvenc kutyás sztorid innen a menhelyről? Lehet több is, ha van.

BPZS: Ez kicsit nehéz, volt két olyan kutya, akibe nagyon beleszerettem, de nagyon hamar örökbefogadták őket, nekem esélyem se volt elgondolkodni az örökbefogadáson.

A kedvenc kutyám a menhelyről Drazsé. Mindenkivel undok és morgós volt, én viszont nagyon hamar megbarátkoztam vele annak ellenére, hogy egyszer engem is megharapott. De ez nem tántorított el tőle és igazából egy tündér lett a kutyus. Már örökbefogadták és szoktam látni a gazdival, nagyon szépen átalakult a jelleme.

Viszont, a kedvenc sztorim a Mission Impossible sztori. Van egy kaukázusi kutya a menhelyen, ő MaciLaci. Őrá sokáig még nyakörvet se lehetett tenni. Az egyik éjszaka furmányos módon kiszabadult a kenneljéből. Konkrétan addig pisilt egy adott helyre, amíg elgyengült a rács és széthajlította. Egy nagyon nagytestű kutyusról beszélünk, aki mellé elég intelligens is. Senki nem akart vele konfrontálódni, úgyhogy konkrétan kordont készítettünk kerítéshez használt vas szelvényekből, kezünkbe fogtuk a lemezeket és szépen lépésenként betereltük az új helyére. Ez körülbelül két éve lehetett, négyen vagy öten terelgettük vissza. 

Ezt azért látni kell, át kell élni, nem egyszerű, mikor egy ilyen medvét terelget az ember.


Zs: Végezetül pedig, ha valaki szeretne csatlakozni a falkához mire számítson?

BPZS: Csatlakozni bármikor lehet, szeretettel várunk mindenkit, aki mozogni szeretne és ha nincs falkafutás, akkor is szeretettel fogadjuk. Nálunk egy a fontos, hogy csapat vagyunk. Mindannyian a menhelyért vagyunk, akár egyéni, akár csapat szinten.