Interjú az állatotthon önkéntesével, Pálos Janival

Interjú az állatotthon önkéntesével, Pálos Janival

Az Ürömi Állatotthon nagyon sok átalakításon ment át az elmúlt évek során és ebben a támogatók mellett hatalmas szerepe van az önkénteseknek is. Csakúgy, mint a kutyák rehabilitálása és lemozgatása, az állatok környezetének karbantartása és biztonságossá tétele is fontos munka, ami állandó munkálatokat igényel. 

A kávét mellőzve, jelenlegi beszélgetőpartneremet munka közben csíptem el egy gyors interjúra.

Interjú Pálos Janival.

Zsolt: Kezdjük azzal, hogy a menhely mellett mivel foglalkozol, illetve hogy néz ki a menhely és a munkád között az egyensúly?

Jani: Hát az összes szabadidőmet itt töltöm. Én targoncázom a Grandács fatelepen, de minden szabadidőm itt töltöm. Nekem ez olyan, mint alkoholistának a kocsma. Én úgy kerültem ide, hogy mi évekig a házassági évfordulónkon hoztunk adományt a feleségem kérésére. Ő ajándékok helyett ezt tartotta fontosnak, mindig azt mondta, hogy neki megvan mindene, ezért a kutyáknak ajándékozott szívesen. Igazából ha ő nem lett volna, akkor nem is tudok a menhelyről, biztos nem kerülök ide. Aztán 2016-ban hoztuk az akkori évfordulós adományt, akkor Adrienn mondta, hogy alakult egy önkéntes csoport, én pedig itt maradtam. Azonnal beleszerettem a kutyákba.

Zs: Azt már tudjuk az előző interjúkból, hogy egy kicsit más fekvése volt itt a dolgoknak. Ugye ez eredetileg tenyészet és kutyaiskola volt, majd ezek után bontakozott ki a menhely. Hogy élted meg ezt az átalakulást?

J: Végülis, 2018 tavaszán költöztünk be teljesen a melegedőbe, de már 2017-ben elkészült az alapja. Iszonyat sokat spóroltunk rá, akkor kezdtük a karácsonyi liciteket is amik most is mennek. Figyelj, előtte nagyon más volt. Boldogok voltunk, de azért más az, mikor az ember keze lefagy, mert reggelente jeget kell törni és melegíteni kellett a vizet mert befagyott. De ezt is vígan csináltuk mindig. Nagyon jó kis csapat volt, mindent örömmel csináltunk a kutyákért. 

Mikor kezdtük, akkor a forgácsot is nehezebb volt beszerezni. Színházi díszletet csináltak valahol Pesten és onnan ajánlották fel, onnan hoztuk. De már évek óta sikerült máshogy, a főnököm által a Grandács támogatja a menhelyet forgáccsal, ez is nagy segítség. 

Állatok világnapja

Szépen apránként alakultak a dolgok, mikor volt egy kis pénzem akkor csináltam otthon kutyaólat amit elhoztunk ide a menhelyre, meg minden ami itt felmerülhetett abban segítettem. A tetők szerkezetét például én csináltam, Attiláék pedig lefedték. 

Meg aztán már többen vagyunk, itt van “BZs”, Békevári Zsolt is, aki úgy önkéntes, hogy nem önkéntes, ugye. Szerinte nem az, de az. Na, ő is sokat segít ilyesmiben, például a rendezvények előtt vele és Attilával együtt szoktunk hajnalban takarítani, meg úgy minden fizikai munkában ott van és a kutyákkal is foglalkozik. 

Zs: A kutyákkal is foglalkozol és láttam, hogy néha a speciálisabb esetek kerülnek hozzád.

J: Igen, volt például a Lord, akit én rehabilitáltam, ő most boldog családnál van. Lord például nem bírta a férfiakat egyáltalán, ővele pont azért kezdtem foglalkozni, hogy bebizonyítsam neki, hogy megbízhat a férfiakban is. Volt egy alkalom mikor idehívtam a kollégáimat, kihoztam Lordot és mellé álltam, aztán megkértem őket hogy simogassák. Mivel nem mondtam előre, hogy harapós a kutya, semmi előítélet nem volt, ezért nyugodtan is fordultak hozzá és nem volt baj. Így szép lassan kialakult a kutya bizalma. Vele 3 évig kellett foglalkozni. Most épp Daisyvel foglalkozom, de már sok kutyával dolgoztam. De amelyik kutyához oda kell menni ahhoz odamegyek.

(Lord a nyitóképen látható Janival – szerk.)

Zs: Neked ez a kutyás dolog honnan jött?

J: Figyelj, én világ életemben kutyás voltam, én régen őrző-védőztem. Jártam iskolába, ismerősömnek van kutyaiskolája és én oda. Szóval ez már régóta így van. 

Zs: Szóval benned nincs is félelem a kutyák iránt.

J: Hát persze, hiszen ha félsz akkor meg fog támadni. Meg kell mutatni nekik, hogy te sem bántod és akkor ő sem fog bántani. Meg kell szerezni a kölcsönös bizalmat és akkor lehet haladni. Ezért nehéz Daisyvel, mert nagyon forgolódik. Most voltam nála épp és szépen jött a hívásomra, de körülbelül három hete mikor mentem hozzá, akkor rám is mordult, én persze nem kiabáltam vele, csak mondtam neki, hogy szégyellje magát. Szóval kizökkentettem, erre, hogy máshogy szóltam hozzá felkapta a fejét és már jött is. Ilyenkor nem lehet erélyesen fellépni, mert akkor még jobban elveszted az állat bizalmát. Éreztetni kell, hogy megbízhat benned. Ezek a kutyák olyan stresszes helyzeteken mehettek át ami miatt nem csoda, hogy kialakul ez a félelem, valami rossz volt az életükben.

Körbevezetés

Zs: Az évek során hogy látod, mennyi minden készült el amire szívesen emlékszel vissza és büszke vagy?

J: Hú, hát rengeteg minden. A melegedőtől kezdve a kennelek új tetőjéig. A kutyaoviban az akadályokat is én csináltam. Az új kutyaovit közösen csináltuk Attilával, munka után jöttünk aztán ástuk le az oszlopokat, betonoztunk. 

Meg például Maci Laci kifutója nekem és Helgának is nagy álma volt. Sajnáltuk nagyon azt a kutyát, mert nem volt elég helyünk a számára és hát problémás, szóval tudtuk, hogy nem fog hamar gazdához kerülni. Mindig mentünk hozzá, mindig kapott törődést, de így is láttuk rajta, hogy depressziós, szomorú. Szóval ez hatalmas nagy öröm,hogy sikerült elkészülni egy szép nagy kifutóval és kennellel amiben van rendes mozgástere. 

Tető szerkezet építése

Zs: Ha már Maci Laciról van szó, őróla mit tudsz mondani, mert ezek szerint te azért sokat foglalkoztál vele.

J: Ő már itt volt mikor én idekerültem. Rengeteget változott az a kutya. Gyakorlatilag egy őrjöngő vadállat volt, ennek ellenére ma már rengeteg embert elvisel. Ebben nagy szerepe van a Helgának is. BZs nagyon rettegett tőle eleinte, de már ő is bátran bemegy hozzá.

Zs: És mi az amit a jövőben szeretnél látni, mit fejlesztenél a menhelyen?

J: Volt szó a műgyantázásról és a fűthető kennelekről is. Sajnos ez nem egyszerű, sok mindent érint, szóval ezt még át kell beszélni, de mindenképpen jó lenne, mert könnyebben tudnánk takarítani. A fűthető kennel nagyon jó lenne, de már a fűthető kutyaólak is nagyon jól jönnének. 

Zs: Kedvenc kutyás sztorid van a menhelyről?

J: A legkedvesebb kutyás sztorim egy németjuhász kutyusé, úgy hívták, hogy Rex. Úgy képzeld el, hogy gereblyéről etettük, meg plexicsővel, meg szájkosárban volt mikor takarítottuk, annyira vad volt. Volt itt egy srác, Pit, neki nagy része volt benne, hogy rehabilitálni tudtuk a kutyát. Rex is boldog gazdis életet él, házban, gyerekekkel. Számomra ő volt a csúcs, egy igazi vadállat akit sikerült megszelidíteni, egy kezesbárány lett. Ebben mondom, nem nekem, inkább Pitnek volt nagy szerepe.

Zs: És nem kutyás, de menhelyes sztori?

J: Hát talán az előző uszkáros ügy. Ott a volt feleségem, Meli bonyolította a dolgokat. De arról már beszéltetek. Egy másik, mikor karácsonykor Borosjenőre kellett menni kutyát menteni. Úgy képzeld el, hogy a ház olyan volt, hogy tíz centi sár volt bent és moha volt az ablakokon. Mikor kiértünk és benyitottunk, a kutya rámugrott és tiszta sár lettem azonnal, mintha a szántóföldről szabadult volna ki. Na, az nagyon megragadt az a sztori. Ez a kutya egyébként Onyx volt. Szerencsétlen koszos, csont és bőr volt, és ahogy tudod, ő is már boldog gazdis azóta.

Meg még egy, mikor Szentkereszt felől hoztunk egy kutyát, Szántóról hoztuk el, mert oda vitték be. Olyan csont és bőr volt, hogy nem mertem megfogni. Őt is felhizlaltuk, rendbetettük és minden jó lett.

De a legszebb élmény az, mikor egy-egy örökbefogadott kutya visszajön ide rendezvényen vagy suliba és megismer minket és örül nekünk.

Zs: És azoknak mit üzensz, akik szeretnének ide látogatni önkéntesként, vagy akár a kutyaiskolába?

J: Egy családias és jó hangulatú csapatra számítsanak. Mi szeretettel várunk mindenkit, ha akár csak annyit tud segíteni, hogy kivisz egy kutyát, nekünk már az is sokat jelent. 

Nem mindenki tud a takarításban, vagy az építkezésben segíteni, de ha már a kutyákat megsimogatják, beszélnek velük, sétáltatják őket, már akkor jó.

Török Zsolt, 2020. november