Zsófi

Én nagyon szeretem Ildikét. Néztem furcsán a rengeteg posztot amit megosztott,ilyen szerencsétlen kutya,olyan nyomorult jószág.Arra gondoltam hogy ez egy szélmalomharc ők meg a sok Don Quijote. Eléggé imádom az állatokat. Egyszer egy vasárnap ebédeltünk és láttam a konyhaablakon át hogy a z ügyeletes lakótelepi hülyegyerek egy babakutyát tesz a bicaj csomagtartójára és az a szerencsétlen leesik. Felpattantam a családi ebédről (nem voltam több 11-12nél)lerohantam és einstand. Egész délután gazdit kerestünk neki,kopogtattunk míg végül egy osztálytársamék befogadták. De vittem én haza törött szárnyú verebet,tetves kopasz papagájunk is volt, kutya, macska ,teknős ,hal ,árva mókus. Egyszer valami bulira felmentem Ürömre ,be se mentem hátra. Megsétáltattuk Gusztit,körülnéztem és fájt a szívem. Sosem jártam menhelyen…
Sírva jöttem ki ,nekem ez nem való.Szomorú szemek,reménykedő pillantások.Kérdeztem Ildit hogy segítetek azokon akin nem lehet mert meg van kötve a kezetek?Azt mondta:mindig van megoldás.És mesélt.Úgy éreztem magam mint a reménytelen hitetlen aki visszakapta a hitét . Aztán mentem egyszer,kétszer, a futás előtti itatás,Balu…és ez lett 🙂. Sok időm nincs. De amit tudok azt segítek.Jó emberek között vagyok.Köszönöm h veletek tehetek az hontalanokért.

21362955_1621179337901548_470434217_n

This entry was posted in Csapat.
2017 Emery